Pop! (csttt) Goes My Heart

Örömmel tapasztaltam, hogy az RTL az ünnepekre kecsegtet egy pár jó filmmel, többek között Hugh Grant és Drew Barrymorre főszereplésével a Music and Lyrics című alkotással. Nekem annak idején nagyon megtetszett, mindig is szerettem az angol szépfiú filmjeit. Többször láttam már dvdn, de szerintem megunhatatlan ez a kedves kis történet a lecsúszott ’80-as évek sztárjáról, Alex Fletcherről. A mozi egy videó klip paródiával kezdődik, Pop! (csttt) Goes My Heart. Találó.

Lady Gaga akusztik

Szerintem nincsenek annyira szar számai Lady Gagának, főleg ezek az akusztikus zongorás változatok. A Paparazzi száma pedig különösen tetszett azelőtt, hogy nem adták le minden órában a Viván és a rádióban.
Két dolog derült ki számomra a videóból. 1: Lady Gagát igen csak kiszórnák egy tehetségkutatón, mivel több a hamis hang, mint a jól eltalált. 2: az ember akkor is képes zongorázni, ha 40 felfújt koton van rákötve.

Meghalt Brittany Murphy

Döbbenten olvastam ma reggel a hírt, miszerint meghalt Brittany Murphy. A hírt már az a Los Angeles-i kórház is megerősítette ahova vasárnap szállították be a színésznőt. 32 éves korában hunyt el elsődleges vizsgálatok alapján szívelégtelenségben. Én nagyon sajnálom, mert igazán stílusos színésznő volt. Nem szerepelt minden kasszasikerben, nem volt benne minden nyálcsorgató produkcióban, de épp eleget volt az előtérben és olyan filmekben, amikre mindig azt mondtam, hogy nincs híján humornak és érzelmeknek. Kedvenceim között van a Nagydumás kiscsajok vagy Ashton Kutcher oldalán a Szakítópróba. De az biztos, azok a színészek, akik ilyen fiatalon halnak meg mindig egy legenda lesz, mint pl. Heath Ledgerből.

House MD.

Korházas sorozatok- az emberek élenek-halnak érte. Imádtam kicsi koromban a Vészhelyzetet mostanra már teljesen elveszítettem az érdeklődésemet iránta. Már nem is igazán tudom követni, hogy ki kinek a kije, annyi a sok új arc. De van House MD. Nagyon ráfüggtem mostanában. Egyszer csak azt vettem észre várom a szerda estéket, és nem a Született feleségek miatt, mert azt már láttam végig. Egy pár hete olvasgattam valami televíziós blogon, hogy a mocsok TV2 az 5. évadzáró epizódot a szünet miatt majd csak márciusban vetíti. Én pedig már nagyon kíváncsi lettem mi történik a kényszerképzetével, így hát nyomtam egy pár downloadot. Aki nem kíváncsi a részletekre ne olvassa tovább!
Meglepetésemre az évadzáró epizód elég dúrvára sikerült, nem gondoltam volna, tényleg ennyire elharapódznak Housenak a hallucinációi. A 6. évad első része egy majd triplarészre sikerült, több mint másfél órájával. Itt most nincs korház, nincsenek megoldatlan betegségek, csak House és a függősége. Némiképp széthullik a csapat, és olvasgattam különböző fórumokon, hogy sokan sajnálják, hogy csak Forman maradt a hármasból, így az írók visszahozták a két másik szereplőt Chaset és Cameront akik össze is házasodtak. Taube és 13-as úgy néz ki elhagyja a csapatot végleg.
A 6. évadban egy némiképp másabb Dr. Houssal találkozunk. Keresi a helyét a világban, igyekszik nyitottabbá válni az emberi kapcsolatokra, próbál közel kerülni érzelmileg másokhoz. A szarkazmusa persze megmarad, de érdekes látni ezt az emberibb figurát, és ami meglepetés volt nekem, sokkal többet mosolyog. Az estek maradtak, de amint látom az írók itt is beleestek abba a hibába, hogy kezdenek összefolyni az epizódok. Nem biztos, hogy aki most kapcsolódik be a történésekbe el tudja kapni a fonalat egyből. Egyrészről jó, mert nem csak az a megszokott sémára épül, de másrészről pedig nem igazán, mert folytonosságot követel meg.
És külön dicséret illeti meg a fordítókat, hiszen rendkívül bonyolult dolguk van a sok szakzsargon miatt, így lassan is készülnek a magyar változatok. És még a született feleségeket teljesen megértem segítség nélkül addig ezzel azért bajban vagyok már. De semmi probléma, az állomokban is most pihen a sorozat, be lehet hozni majd a lemaradást. Hajrá, mert nagyon kíváncsi vagyok a többi részre!

"...kutyaszar a hó alatt..."

Az, hogy az ember kezd felnőni és elveszíteni azt a gyermeki látásmódot, ami eddig jellemezte, az ilykor tudatosul bennem. Imádtam a havat mindig is, és ahogyan Verus is említette nekem is volt tök vízhatlan csizmám meg overállom amit tényleg hosszú percekbe tellett anyának feladnia rám. Órákat tudtam játszani lent a hóban, akár egyedül is. Megkértem mindig a hozzánk közel eső szomszédjaimat, hogy ha lehet, egy kupacba lapátolják nekem a havat, mert kunyhót akarok építeni.
Most pedig azt veszem észre, hogy egyre kevésbé tudok örülni a hónak, ami azt jelenti, hogy már nem azzal az inkább részletekre koncentráló szemmel nézem a világot. Na de, hogy idén is legyen némi kapcsolatom a hóval azon kívül, hogy esik rám a buszmegállóban még várom a buszt, lementem havat lapátolni. Egész jó volt, nem csak a frisslevegő, de egy kis testmozgás is jót tett. Azt hiszem feltűnő látvány lehettem, hogy én lapátolok, mert több szomszéd is előmerészkedett vackából, hogy megnézze, tényleg én vagyok e az a sok ruha ruharéteg alatt. Igen, mert amit már tavaly megtapasztaltam kabátban nem lehet ezt a műveletet végezni, és a vízhatlanság kedvéért gumicsizmát is húztam.
Még jó hogy most jutott eszembe, hogy ellapátoljam, mert elkezdett olvadni, így éjszaka biztos jó erősen odafagyott volna a lépcsőre, és holnap reggel nagyon nem szerettem volna vágódni egyet.
Úgy látszik, most nagyon kis házias napom van, mert most begyúrtam egy adag mézeskalácsot melyből most első körben kis házacskát szeretnék csinálni, majd az ehető változat holnap fog elkészülni. Ja meg mosni is kellene, mert a táskámat múltéhen pénteken 30Y koncert előtt sikeresen leöntöttem vörösborral. Kínszenvedés lesz kiszedni így majd egy hét távlatában.
Na de végre úgy nézek ki ahogyan szeretnék. Találtam olcsón szupi jó csizmát, vettem nagyon jó kis felsőt, varrattam kétsoros gombos szövetkabátot, már csak néhány apró dolog, de rajta vagyok, tényleg, tényleg van hozzá kitartásom, tényleg nem adom fel.
Karácsonyi bevásárlással megvagyok, mindenki neve mellé tehetek egy pipát. Meg vagyok elégedve magammal, egész jól használtam fel az erőforrásaimat a cél érdekében. Minden féle szempontból. Jut is eszembe tanulni kellene holnapra, Vállalatira meg föcire. Talán rászánom magam.

2009-es elszámolás

Újabban az a szokásom, hogy évvégén számot vetek az életemmel és ezt most szó szerint értem, hiszen a sok belföldi, külföldi utazgatás igen csak falja a kilométereket. A tavalyi számokat sajnos nem találtam meg hova írtam le, és publikálni is csak iwiwen tettem így írásos nyoma nem maradt. Viszont idén kevesebb külföldi városban jártam, ennek oka részben az, hogy Pozsonyból kell indulni, részben pedig azért mert nem igazán volt szabad időpontunk. Tehát egy kis statisztika, ahol tudtam feltüntetem a múlt évi adatokat.
• 2009-ben megközelítőleg 16 000 km-t utaztam/repültem, mindent most légvonalban mértem, tehát jócskán több a szám. Ez nem kevés, ha azt nézzük, hogy az egyenlítő teljes hossza 40 000 km.
• 30Y koncertből összesen 26 volt a tavalyi 13-hoz képest.
• 3 külföldi városban jártam: Pescara, Róma, Berlin. Sajnos ez visszaesett jóval, múlt évben 11 különböző város volt.
• 5 fesztiválos hetijegyem(!) volt. 2008-ban 3 rendezvényen vehettem rész teljes terjedelmében.
Azt pedig már csak meg sem merem csinálni, hogy összeszámoljam, hogy mindez mennyibe került, és, hogy összeadjam azt a sok órát, amit ezekért a számokért a Curverben töltöttem.
Az évnek viszont még nincs vége, bármi közbejöhet, melyek ezeket a statisztikákat emelhetik, de nem tartom túl valószínűnek ezért sem hagytam az összegzést az év utolsó napjaira. Kíváncsi vagyok jövő ilyenkor milyen számokat írok majd ide.

Párosan szép az élet

Na, már én is azt mondom Radnai "monnyon le", e mellett én sem tudok már elsiklani szó nélkül. Mint ahogyan a címben is szerepel párosan szép az élet, ezért a Playboy a februári címlapjára keres magamutogató barátnőket. Tehát olyan barátnőket, akik nem csak shoppingolni, hajat festeni, körmöt lakkozni szeretnek együtt csinálni, hanem meztelenül fotózkodni. Gondolom, hogy most meg volt a nagy Liptais dobás, hátradőlhetnek a szerkesztők, hiszen egy időre most bizonyítottak. Na, igen, meg picit sok volt az pár milliós gázsi, így most tartanak egy castingot olyan lányoknak, akik szintem még fizetnének egy Playboy címlapért.
Tehát a februári számban láthatunk két feltörekvő csillagot, akik még biztosan előkerülnek egy párszor az uborkaszezonban.

Beszólt a voda

A napi szokásos információgyűjtésem közben egy nagyon érdekes hírre bukkantam az indexen. Ugye mindenki értesült róla, hogy a múlt héten, pénteken összeomlott a Tmobájl hálózata, ezt egy kis üzenetben kommentálta saját Twitter oldalán: „A hálózati problémával kapcsolatban lesz hivatalos tájékoztatás. Türelmeteket kérjük!”. Erre a Voda Twitterének kezelésével megbízott emberke csak ennyit reagált, amin kb. 10 perce röhögök: „OK, csörögjetek ránk ;) RT”.
Ez mekkora osztás kérem szépen, de szerintem egy cseppet sem sportszerűtlen, mint ahogyan állította a Vodafone kommunikációs igazgatója. Frappáns válasz volt, ami az egészséges versengésbe szerintem belefér. Na de ami érdekes, a twitter-felelőst el is bocsájtották. Szerintem gáz, pedig csak kreatív volt. Nem értem miért ragaszkodnak mindig a nagy szavakhoz, a merev tényközléshez, ez szerintem sokkal személyesebb elszólás volt, és ettől nekem csak annyi jött le, hogy szellemes a kis piros cég, nem pedig, hogy most anyázott a magentának. Ők tudják. Hiba volt.

Restaurant city FAIL

Aki ismeri ezt a Facebook-os alkalmazást tudja, hogy miről is van szó. Tehát az árus kislánytól minden nap tudunk venni valami hozzávalót. Ez általában változó áron van, népszerűségtől függ. Három különböző termék közül választhatunk. A mai nap vehetünk vajat. akár kétszer, két különböző áron. Az egyik 2600 a másik 4400. Nem értem a különbséget, de itt is valami Teszkó gazdaságos dolgot sejtek a háttérben, vagy az olcsóbb egyszerűen érték csökkent termék, mert holnap jár vagy mi a szösz.

R.I.P.

Már majdnem egy hete, hogy megláttam a Napló fekete keretes sorai között, de nem túl sok időm volt, hogy elgondolkozzak és értelmes formába közölni tudjam az érzéseimet ezzel kapcsolatban.
Először is, amikor megláttam: "egy év eltel”. Nagyon gyorsan múlik az idő. Van, amikor kifejezetten jó, de belegondolva, hogy egy év alatt mit csináltam, rájövök, semmi érdemlegeset. De itt most nem is igazán rólam van szó, hanem csak a tény, hogy így nagyon fiatalon is érzem az idő súlyát.
Második gondolatom pedig, bármilyen hihetetlen, vagy kegyeltsértő, de egy hangos nevetést eredményezett. Nem voltunk soha a legjobb barátnők, azt hiszem egymás nagyon mély magánéletéről nem tudtunk semmit, ahogy lányoknál szokás, volt, hogy megbántottuk egymást apró kis megjegyzésekkel, amit a másik a kelleténél jobban a szívére vett, de azt hiszem, 4 év alatt meglehet ismerni a másik embert, akarva-akaratlanul.
Tehát a nevetésem tárgya az ő hangja volt, az, hogyha meglátná ezt a képet a Napló hasábjain, biztosan kiakadna és hangosan tiltakozna: „úristen, pooont ezt a szörnyű képet kellett rólam betenni???!!!!” Igen ő ilyen volt, örök elégedetlen saját magával szemben, pedig semmi oka nem lett volna arra, hogy ne legyen önbizalma. Szerintem egy önzetlen ember volt, aki feltétel nélkül megbízott a barátaiban, lehet, hogy a kelleténél még jobban is. Szerintem ő sokkal jobban örült volna ennek a derűs reakciómnak, mivel biztos vagyok abban, hogy azt szeretné, hogy úgy emlékezzünk rá, mint aki imád nevetni, jókedvre deríti a környezetét, és szeret bolondozni.
Nem akarok itt most mártírkodni, hogy úúú mekkora részvét, és sajnálat van bennem, az elmúlt egy évben rengeteget gondoltam rá stb., mert ez nincs így. Szerintem eleget foglalkoztam a dologgal, pont annyit amennyire ő szerette volna. Nem tettem ki az Iwiwemre gyertyát, vagy képet, de szerintem ez nem jelenti azt, hogy én nem gyászolom. Szerintem sokkal többet jelent ez, hogy tudok rá így gondolni, és a megfelelő pillanatban eszembe jut, és nem sírok azon, ami megtörtént, mert ezen úgy sem tud senki sem változtatni, hanem elfogadni, és csak a jóra emlékezni.
Ha ezek a pillanatok másra nem is jók, de arra biztosa, hogy mindenki átértékelje a saját életét. Azt, hogy tényleg mennyire halandóak vagyunk, és hogy annyira kevés ez a nekünk szánt idő, hogy tegyünk valamit. Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de tényleg így van.

Budapest, te csodás!

Ismét Pest. Minél több időt töltök fent, annál jobban érzem ez az a város, amit pont nekem találtak ki. Igazából lehet itt fikázni, hogy most mekkora sznob vagyok, és a „pesti sapiensekhez” akarok én is tartozni, pedig nem. Egyszerűen szerintem egy szép város, és tényleg világszínvonalú turista látványosság is lehetne, hogyha picit jobban odafigyelnénk rá. Na de, gólyabál. Hmmm… Azt hiszem nem vittük túlzásba a kiöltözést, de valahogy nem volt kedvem a fűzőmben zötykölődni 3 óra hosszát a vonaton. Ja, és marha büszke vagyok magamra, hiszen a vonatról leszállva magas sarkúban közlekedtem. Igen, és ez nagyon nagy szó, mivel eddig még 10 méter távolságon felüli távval sosem próbálkoztam. Budán a várban a macskakő csak megnehezítette minden lépésemet ráadásul. Mivel egy picit hamar érkeztünk, és még javában tartott a keringős fogadalom tételes ceremónia, ezért sétáltunk egyet a Halászbástyán. Nem mondanám, hogy csodálatos volt a látkép, hiszen a köd miatt a vár aljáig sem látunk le, de a díszkivilágítás miatt eszméletlen volt az a ködös, téli hangulat, ami körbelengte a környéket. Bánom, hogy nem vittem fényképezőt.
Nos, igen, visszatérve a magassarkura, nem igazán élveztem a koncertet, nem is igazán mertem mozogni, nehogy elveszítsem az egyensúlyom. Sosem ilyennek képzeltem egy gólyabált, azt hittem, hogy valamivel formálisabb, nem az, hogy egy 30Y játszik zenekarként. Viszont az ingyen forralt bor egész jó volt. Jójó, ajándék lónak ne nézzd a fogát, én még mindig azt mondom, és az első 3 körben még gyümölcsdarabot is tartalmazott, bár nekem picit fűszertelen volt.
Már átcserélt cipővel, (hál isten, hogy gondoltam rá), másztunk le a hegyről, és sétáltunk „haza” a 8. kerültbe.
Ha már Pesten jártunk, vettem Vaterán egy 2GB-os micros SD kártyát. Igen a telefonom már egy hetes, de még csak most jutottam el idáig. Ennek két oka van. 1: mert sajnáltam volna kiadni 2400 forintot vagy többet egy boltban érte, amikor tudtam a Vaterán olcsóbban is hozzájutok, 2: pedig amit először kinéztem sajnos elkelt, mielőtt én tudtam volna lépni, de a postaköltsége ugyan annyira jött volna ki, mint ez a személyes átvétellel. Kingmax, adapterrel, új, bontatlan csomagolásban 1500 forint. Azt hiszem elég sok üveget kellett volna visszavinnem ezért az árrésért...
Budapest, nagyon szeretném. Tesóm decembertől fog fent lakni, ha minden jól megy fent is marad, lehet majd kihasználni, és koncertek után nála aludni, ehhehehe. Hát igen, mikre valók a bátyusok?! LOL

Valami véget ért...

Én igazából az a fajta ember vagyok, aki nagyon ragaszkodik a megszokott dolgaihoz. Legyen ez egy tárgy vagy egy kialakult megszokás. Utálom a változás minden nemű formáját, és ez igazán nem a komfort érzetemre való kihatás miatt, egyszerűen csak meggyőződésem, hogyha nem azon az útvonalon megyek minden reggel dolgozni, ahol szoktam biztos levágom a fél karomat, vagy minimum elüt egy kocsi. Ez nem babona, mert babonás nem vagyok, egyszerűen csak a megszokások rabja.
Vannak tárgyak az éltemben, aminek nagy jelentőséget tulajdonítok. Igazán nem is a praktikussága miatt, hanem egyszerűen az emlékek miatt. De most elérkezett az idő. Lezárul egy korszak az életemben, és igen, majd 4 év után először veszek egy új mobilt.
Nem vagyok az a technika újdonságait hajszoló ember, na meg hát nőből volnék, így a vásárlási szokásaim sokkal inkább emocionálisak, mint realisták. Nekem másodlagos az, hogy mindig a legmenőbb mobilom legyen, vagy, hogy a legtöbbet tudjon az a valami, és ha veszek műszaki dolgot nekem fontos a kinézte. Igen, nekem fontos hogy a számítógép szép kéken világítson, és az az új billentyűzet színe harmonizáljon a monitor és a gépház színével, pont.
Tehát 4 év után először új mobil. Régen, amikor kikönyörögtem ezt a mostanit, igen akkor még nagyban függtem a szüleimtől, nagy szónak számított, hogy ennyi pénzt hajlandóak voltak érte kiadni. Most már könyörgésnek nincs helye, hiszen kereső nő vagyok, és arra verem el a fizetésem, amikre csak akarom. Ezzel az új jövevénnyel is hosszútávra tervezek, arra számítok, hogy legalább ennyit kihúz. Ezért most elejét veszem a műszaki elavultságnak (még ha kis időre is) és veszek egy érintőképernyős telefont. Wow, előre látom, mit fogok majd szenvedni vele. Muszáj, nem akarom lecserélni egy év múlva. Viszont nagyon fáj a szívem ezért a régiért. Annyi mindent megéltünk együtt, akkor vettem, amikor szintén egy új korszak kezdődött az életemben, és most hogy lecserélem annak vége lesz. Pedig szép volt és jó volt, és sajnálom nagyon. De szegény már nagyon beteg. Kinyithatós telefon lévén, már ha csak egy picit erősebben nyitom vagy zárom lefagy. Nem talál SMS küldésnél hálózatot és előszeretettel szakítja meg a beszélgetéseket. Tehát útjára engedem az örök moblivadászmezőkre.
Ja, a számom a régi lesz, mert egy pár éve sikerült olyat választanom, amit végre egyszer sikerült megjegyeznem. Haahahah.

Hajós örül

Én őszintén szólva már unom ezt a huzavonát a Sláger és a Danubius megszűnésével kapcsolatban. Igazán sosem hallgattam ezt a két állomást, a zenei ízlésem kicsit más felé hajlik, mint ennek a két adónak a kínálata. A beszélgetős műsorok tényleg rengeteg hallgatót vonzott, bár én sosem követtem figyelemmel, napi rendszerességgel.
Hajós András megint megmondja azt, amit gondol. Nekem az egyik kedvenc közéleti személyiségem. Sokszor leleplezetlenül tálalja véleményét, van, hogy egy mondjon le beolvasással, van, hogy itt (igen megint) a Juj.hu-n. Teljesen igaza van. Sajnáljuk szegény Bochiékat, hogy jújújújú, ez tény: nekik is egy korszak véget ér az életükben, de ők ne sajnáltassák már ennyire magukat. Remélem több MR2-höz hasonló zenei kínálattal fogok találkozni ezen az adókon is, és talán a magyar ember tudatáig eljut, hogy Lady Gagán és Molnár Ferenc Karamellán kívül is van élet.
Ja srácok, az a bojler nem tudom mit szimbolizál a hátérben.

Kristóf + Özge= tetraszexuális kutya?

Azt szokták mondani, hogy a gyerek mindig a szülőt másolja, így illendő jó példával elől járni. Igen ám, de ez állatok esetében is így van vajon? Végül is, ha valaki csak egy kutyával alkot családot, akit ráadásul öltöztet, és úgy babusgat, mintha az ő véréhez tartozna, és két lábon járna, akkor elgondolkozik az ember rajta, hogy ebben a felállásban is igaz a követendő példa sztereotípiája.
A Juj.hu-n akadtam a következő kutya kiállításos videóra. Steiner Kristóf buzi. A kutyája Özge lát egy családmodellt, amit követ. Vagy nem. Vagy én már nem tudom eldönteni, de az alábbi összeállítás alapján elgondolkodtató. Hát igen, az eb is csak azt csinálja, amit otthon lát, mint ahogy a gyerek is azért „bazd meg”-ezik, mert a szülői házban is ezt hallja.
Na de, tessék, lássák, maga a kommentár is szórakoztató, ami kitér erre a fura kutyusoknak szánt kiállítás részleteire is. Mellesleg „ A gazdi részegen beletenyerelt a koszba” című képre én is sz*rnék.

Én is tévét néztem

Hétfőn nem igazán éreztem jól magam, így úgy döntöttem az estét most tévézéssel töltöm, és kivételesen úgy mond, kimozdulok a Discovery adta biztonságból, és elkalandozok más csatornák irányába. Pont kezdődött Benkőnek a feleség kerestetik műsora, így rászántam magam, hogy megnézzem. Hát fertelem. Mindenki odáig van érte, hogy úú mekkora provokatív műsor, meg villannak a dolgok, de hát ez gusztustalan. Először is: tényleg kövezzetek meg érte, de most a híres „nem csak a 20 éveseké a világ” sor után könyörögtem, hogy pedig bár így lenne. Klimaxos 40-50-esek rázzák magukat bikiniben, és csinálnak hülyét egy ország szeme láttára magukból. Fúúú mekkora bevállalós műsor tényleg, hogy mutatnak cicit, ami úszik a víz felszínén, vagy, mert kihány valaki a kocsiból menet közben.
Na, igen ez a másik, hogy iszonyú ronda nők vannak benne, példának okért itt van ez az Edit. Ekkora orral, ráadásul kancsi is meg utálja mindenki. Sajnos még emlékeztet is engem egy általam utált egyénre. Kiköpött mása, csak 30 évvel idősebb kiadásban. Az is ugyan ilyen randa, és kb ennyire IQ húszas. Blöeee.
Hogy emeljék a szellemi színvonalat, gondolom én, következett a Showder klub. Már ősidők óta nem nézem, általában sosem értem rá, így később töltöttem le és néztem bele. Régen nagyon szerettem ezeket a stand upos fiúkat, de már nem is igazán érdekel. Felesleges megnéznem őket, úgy is mindenki az ő mondataikat majmolja, számtalan helyen hallom viszont mindenkitől a szövegeiket. Itt most nem mutogatok ujjal, hogy Kiss Ádám vagy KAP se már a régi, és celebek lettek, hanem a műfaj kúrvult már el teljesen.
Azt hiszem máskor nem kalandorkódom, és maradok a jól megszokott műsoraimnál.

Na, Dani ezt megkaptad!

A napokban igazán nagy port kavart István Dániel Reflektoros élő adása, melyben véletlenül bekapcsolva hagyták mikroportját, így minden bejátszás alatt a nézők is hallhatták, hogy ő mit is gondol Király Lindáról, vagy éppen Ördög Nóráról.
Elég vicces, utána volt is nagy bocsánat kérés, érintetteket megkérdezték, persze akik mosolyogva csak legyintettek: "Áááá, ők nem bántódtak ám meg."
Az eset nem egyedülálló, hiszen kerültek már ki kínos jelentek Sebestyén Balázsról, vagy a konkurens csatorna híradósáról, aki Kúrva jó estét kívánt mindenkinek.
István Danira és a celebecskékre is ráfért már ez a pofáraesés, mindenesetre példaértékűnek tartom, hogy az RTL mennyire menti a menthetőt. Persze ki is került minden fórumra, videó megosztó oldalra az eset, de rá egy-két órára már le is tiltatta a csatorna. Csodálkozva láttam, hogy a Most videói között még megtalálható.
Aki nem látta volna az incidenst itt megnézheti, bár füleljen jól!

Kis-egyetemista határozó III.

A ribanc joghallgató

Megfigyelte a kedves olvasó, hogy a médiakurvák igen jelentős százaléka a jogon szerez diplomát? Már-már tudományosan is bizonyított tény, hogy a jogon az intellektuális képességek másodlagosak, elég, hogyha valaki jól tud szopni. Ezért van az, hogy ebben a presztízsszakmában (LOL) azok is játszi könnyedséggel szerezhetnek diplomát, akiknek amúgy paragrafus helyett flitterekből kirakott Playboy-nyuszi virít a topján. Ez ellen a tendencia ellen az oktatóknak sincsen kifogása, mert nyilvánvalóan ők húzzák (szóvicc, hihi) belőle a legnagyobb hasznot...

Az egyetem alatt többnyire sikerül tökéletesre csiszolniuk érdekérvényesítési technikáikat, így a nagyvilágban is zajos sikerekre számíthatnak. A ribanc joghallgató per definitionem lány, bár modern, felvilágosult korunkban a fiúk is nagyobb eséllyel rúghatnak labdába...

A hangoskefélő hallgató

A hangoskefélő hallgató szinte minden esetben lány. Külsejét tekintve ártalmatlan, szolid leányzó (talán éppen egy stréber joghallgató), akin nincs semmi feltűnő. Ha azonban átlépi a kollégiumi szoba küszöbét, és becsukódik mögötte az ajtó, a leányzó egyszeriben vérbő vadmacskává változik át. Azok a hallgatók, akikhez elér a szobájában található csővezeték, csak hangos, ütemes zajokat hallanak, itt-ott hangos „Ohhh”!, „Áhhh!”, „Jaj, Dani, ez szédületes!” vagy „Ez az, keményen!”, esetleg „Ahh, basszál ájulásig, Emánuel!” kiáltásokkal tarkítva. Az akció végét egy hosszú, percekig eltartó sikoly zárja, amibe az egész kollégium valamennyi üvegablaka beleremeg. Szerencse, hogy annak, hogy két hangoskefélő hallgató egyszerre élvezzen el, statisztikailag igen kicsi az esélye, mert ebben az esetben alighanem a kóter valamennyi üvegablaka széjjelrobbanna.

A hangoskefélő hallgatónak soha senki nem mer szólni, mert félnek, hogy rájuk sütik, hogy azért balhéznak, mert ők csak JPG-formátumban látnak pinát. (Akik viszont tényleg, azoknak eszük ágában sincs szólni. Ellenkezőleg, direkt örülnek, hogy ma este nem hentai-ra kell verniük.)

A havajozós hallgató

Ennek a hallgatónak esze ágában se volt egyetemre menni, apuka azonban ráparancsolt, hogy márpedig egyetem, különben dolgoznia kell, amit ugyebár azért már mégsem. Éppen ezért a havajozós hallgató igyekszik a lehető legjobban kihasználni a féléveket: partizik, csajozik (az egyetemisták többsége Gólyavár, Romkert, ZP, főiskolások és gazdasági tanulmányokat folytatók inkább Rio, Buddha Beach és egyéb ribanctárak), órákra csak annyit jár, amennyit nagyon muszáj, tanulni dettó.

Az ügyesebb havajozós hallgató idővel megtanulja, hogyan maradhat mindig épp hogy csak a léc fölött, a kevésbé fineszesek viszont kihullanak. Hja, kérem, sztrágöl for lájf. A diploma megszerzését követően (amit a havajos hallgató vagy saját maga ír meg, vagy nem) a havajozós hallgató a diplomás munkanélküliek táborát fogja erősíteni, és természetesen hangosan sír, hogy miért nem ad neki munkát az állam.

Az viszont felette ironikus, hogy általában a havajozós hallgató háborodik fel a leghangosabban, hogyha a népnyúzó kormány kilátásba helyezi, hogy bevezeti a tandíjat, mert mostantól nem költheti a szoctámot alkoholra. Dráma, 'ázz.

Legközelebb:
A nem-hallgató hallgató

Kis-egyetemista határozó II.

A szociábilis kocka hallgató

A szociábilis kocka hallgató, szemben a többi kockával, akik igen messze állnak a szociabilitástól, arról ismerkszik meg, hogy, akár a jó úttörő, ahol tud segít. A kollégium legváratlanabb helyszínein szokott feltűnni hóna alatt egy számítógéppel, vagy egy egész toronnyi warezgyanús CD-vel, hiszen bárhol, még a szomszéd szobában is akadhat hallgató, akinek szüksége lehet a kollégium geekje által kínált változatos szolgáltatásokra. A szociábilis kocka szinte bármiben szívesen segít, legyen az rendszertelepítés, programfeltörés, vagy a DC++ beállítása. Sőt, jobb nőknek még a szemináriumi dolgozatok formázásába is besegít.

Bár a szociábilis kocka hallgató szociális készségei lényegesen felülmúlják a natúr kockákét, ha csajozásra kerül a sor, ők is éppolyan tanácstalanok, mint aszociális társaik. A szociális kockának ugyanis az a naiv képzete van a csajozásról, hogy ha kiszemel egy csinos lányt, és mindig, minden felmerülő informatikai problémájában segít neki, akkor a lány egy idő után beleszeret, és hozzámegy feleségül végre lefekszik vele. Ez azonban sohasem történik meg, mert a csinos lányok nem a ropikarú geekekre, hanem a nagydumás, sármos, kigyúrt fickókra buknak, akik tele vannak pénzzel, és nagy a kocsijuk. A csinos lány persze néha flörtölni fog vele, de ezt csak azért teszi, hogy még jó hosszú ideig megtartsa a rabszolgát: az ingyen munkaerőt.

A szociábilis kockának legfeljebb akkor lenne esélye jó csajokhoz jutni, hogyha diplomázás után sikerülne elhelyezkednie egy zsíros kockaállásban... ezeket a pozíciókat azonban csakhamar elhappolja előle a többi kocka, akik informatikai problémákon obszesszálódtak, ahelyett, hogy holmi társasági életre baszták volna el a drága időt. Ezért aztán a szociábilis kockának végül be kell érnie holmi rendszergazdai vagy helpdeskes pozícióval, ahol kedvére bontakoztathatja ki társas ambícióit.

A hálózatfüggő informatikushallgató

Jelmondatuk: csak hálózat és sör legyen, a többi meg majd magától kialakul.

Az informatikushallgatók a társadalom igazi bomlasztói. Silány társas kapcsolataikat az internet segítségével ápolják, a hím egyedek számára a csajozás gyakran a virtuális kommunikációban kimerül, ők azok akiknek köszönhetően mára az internetes pornó sportággá nőtte ki magát de ugyanakkor ők azok akik még harminc éves korukban is csak odáig jutnak el, hogy JPG-formátumban látnak pinát.

Az informatikushallgatók legfőbb ismertetőjegyei a karikás szemek (a sok éjjeli netezés), sápadt arcuk (napfényt legfeljebb az interneten keresztül látnak) a hosszú ápolatlan felálló haj (amit nem a hajzselé, hanem a fésülködés hiánya alakít ki), amerre járnak szétdobált kávéspoharak, redbull, bomba vagy más taurin- és koffeintartalmú italok maradványai kísérik. Többnyire a passzív életmód jellemzi őket, társas életre ritkán vágynak, többnyire csak magányos példányokat lehet megfigyelni az egyetemi hallok sötétebb zugaiban, akik laptopjuk elé görnyedve pötyögnek mindenki más számára értelmetlen kriksz-krakszokat. Ha a takarítók miatt helyváltoztatásra kényszerülnek, kriksz-krakszos firkalapokat hagynak szanaszét maguk után. Ha rajtakapja őket egy őrült környezettanhallgató, akkor szemetükkel kénytelenek dugigtuszkolni a legközelebbi kukákat.

Az informatikushallgató igazi globalokrata-technokrata, a fogyasztói társadalom engedelmes rabszolgája. Fogyasztási szokásaikra kész iparágak épülnek, úgy mint Mc Drive, elektronikus könyvesboltok, pólóboltok, bankszámlacsomagok, koplett internetes áruházak. Szintén az informatikushallgatóknak köszönhető, hogy a pizzafutároknak sosem kell rettegniük a munkanélküliségtől, amíg léteznek nyálcsorgató konzumidióták, addig munkájukkal jelentős mértékben hozzájárulnak a GDP növeléséhez. Gyengébbek kedvéért a nyálcsorgató konzumidióta az, aki megpúpozott bevásárlókocsival áll sorba a szupermarketek pénztárainál. Kosara tartalmának fele már akkor veszélyes hulladék volt, amikor leemelte a polcokról. És a legjobb az lenne, ha miután fizetett, kiborítja a kosarát a legközelebbi konténerbe, majd újból sorban áll a boltban, hogy még többet fogyasszon és ezáltal jobban pörögjön (dübörögjön) a gazdaság.

Az informatikus igazi ellensége a természet, ő az aki naplementét még csak a Youtube-on látott, csillagtúrán még csak a planetáriumban vett részt és tücsökciripelést még csak a multiplex moziban hallott. Szintén ő az, akire már tízévesen nem mertek rábízni egy hörcsögöt vagy egy szobanövényt , pláne nem egy kistesót. Az informatikusnak markáns nézetei vannak a világról: számára a HVG a közélet politikailag korrekt bibliája, a DC++ az emberi civilizáció verbális fejlettségének tetőfoka, szilárd nézetei vannak arról, hogy a világ országainak fejlettsége nem a GDP-vel, és még csak nem is az infrastruktúrával, hanem az internet-felhasználók számával jellemezhető. Az informatikushallgató szerint nem ember, aki nincs tisztában a következő szavak jelentésével: TCP/IP protokoll, HUB, kernel-befordítás.

Legközelebb:
A ribanc joghallgató
A hangoskefélő hallgató
A havajozós hallgató

Kis-egyetemista határozó

Találtam egy nagyon jó kis szösszenet, mely az egyetemre járó klikkek, csoportok, szakok diákjait jellemzi, szerintem nagyon találóan és szellemesen. Ezeket a sorokat olvasva tudatosult bennem, hogy úristen, az írónak milyen igaza is van. Telesen egyetértek az itt felsorolt jellemzőkkel, így napról-napra igyekszem az egész tartalmat közzé tenni. Lássuk, ki melyikkel tud igazán azonosulni. A mai nap két sztárja:

A számítógép-analfabéta hallgató

Bár most már az ún. humán szakokon is kötelező valamilyen számítógépes kurzus elvégzése, ahol elmagyarázzák a lárváknak, hogy mi az a fájl és a könyvtár, valamint beavatják a delikvenseket a Word dokumentumok létrehozásának, megnyitásának mentésének titkába (a kurzus folytatásán pedig megtanítják, hogyan állíthatjuk a betűket dőltre meg félkövérre), a számítógép-analfabéta hallgatók száma egyáltalán nem csökken. Már jócskán benne járunk a 21. században, de a számítógép-analfabéta hallgató továbbra is úgy tekint a számítógépre és az internetre, mint a kevésbé tájékozott aboriginal bennszülöttek a benzines zippóra.
Ő az, aki számára az e-mail postafiók ellenőrzése az informatikai tudás csimborasszója, és szintén ő az, aki egy egész helpdesk kitüntetett figyelmét igényli ahhoz, hogy föl tudja venni az óráit a Neptunon.
A különféle beadandók Word-formátumban való elkészítése pedig leküzdhetetlen akadályt jelent a számára; ő az, aki a beadáskor kapart lapokkal szánizik, vagy valamelyik szociábilis kocka hallgatót nyaggatja, hogy ugyan gépelje már le neki ama textust.
A számítógép-analfabéta hallgató minden továbbképzési kísérletre teljesen immúnis. Hiába magyarázza el és mutatja meg neki az ember egyszer, kétszer, háromszor, a számítógép-analfabéta hallgató az n-edik alkalommal is pontosan ugyanazokat a faszságokat fogja megkérdezni. Talán bennünk van a hiba, de nem értjük, miért olyan baromi nehéz megjegyezni néhány egyszerű mozdulatsort, illetve azt, hogy melyik szájba lökött kiskockába tesszük a pipát, és meggyőződésünk, hogy az olyannak, aki nem képes eljutni odáig, hogy Wordben írja meg a diplomamunkáját*, egyáltalán nem szabadna diplomát adni. Nem, még akkor sem, ha szabadbölcsész.

A büdös hallgató

A büdös hallgató markáns illatáról ismerhető meg; olyannyira, hogy nemes odőrje mellett gyakorlatilag meg se lehet maradni a teremben. Haja nemezesen zsíros, körmei alatt pedig egy egész archeológiai feltárás mocska leledzik. Zavarba ejtő jelenség, mert a hallgatók nem mernek, az oktatók meg nem akarnak szólni neki, hogy fejezze abba érzékszerveik ellen indított galád támadását.
A büdös hallgató tisztában van vele, hogy büdös, ezért mindig ügyel rá, hogy a többi hallgatótól tisztes távolban foglaljon helyet. Odáig azonban már nem jut el, hogy meg is fürödjön, pedig többnyire lenne rá lehetősége. A büdös hallgató gyakran siránkozik is, hogy társai távolságot tartanak vele szemben, ám a nyilvánvaló ok-okozati összefüggéseket képtelen felfogni.

Folyt. köv...

Aktuálisok

Teljesen elvesztettem az időérzékem, teljesen kiment a fejemből, hogy holnap munkaszüneti nap van, simán felkeltem volna 4-kor, hogy elmenjek dolgozni. Még, jó, hogy Nóri felhívott. Holnap megyek Adonyba, hiszen ünneplejük, a 20. szülinapomat a fiúkkal. Örülök, hogy végre belépek ebbe a 20-as körbe, de elgondolkoztam, a következő már 30 lesz és az naagyon sook. Bár remélem, marad az elkövetkezendő években a kislányos bájom (LOL) és még 25 évesen is csak 21-nek néznek.
Szombat éjászkára megyünk a Józsai Tescoba, árut feltölteni. Igazán most nincs kedvem éjszakázni, mert megint felborul a biológiai órám, de muszáj, mert nagyon kevés pénzt fogok kapni októberre. Na de novemberben belehúzok, mert azt már decemberben kapom meg és karácsony, és már kitaláltam mivel lepem meg a családomat.
Jövő héten Berlin. Fura, mert amikor mondom valakinek, hogy elutazok, rákérdez, hogy hova, persze közvetlen környeztem már megszokta, hogy pár havonta (hetente?) megyünk valahova, és mikor mondom, Berlin csak ennyi válasz hangzik: - oh, az jó. Csak így szolidan. Nem igazán értem, hogy miért lenne Berlin kevésbé izgalmasabb város, mint Párizs, de amikor azt mondom Párizsba vagy Rómába repülök, majd be sz*r mindenki, hogy úúúúúúú bazze, de irigyellek. Pedig, Berlin is szerintem legalább annyira szép. Igaz nincs tele ókori emlékekkel, de a történelem szerintem egy sokkal fontosabb, és aktuálisabb szeletét hordozza. Igazból nekem nincs diszkriminációm egyetlen várossal szemben sem, sőt gondolkozom rajta, hogy az esküvőmet Albániában tartom, ott 5 €-ból akkora lagzit rendezek, hogy még az egész várost is meg tudom hívni rá.
Megnéztem én is ezt a Képlet filmet, az eleje jó volt, elég erős kezdés, de a vége annyira már nem. Nem jött be ez a modern Ádám és Éva feldolgozás.
Letöltöttem a Mentalista 2. évadjának pár részét, még csak belenéztem, de úgy érzem a tavalyi szériához képest most picit csökkent az érdeklődésem, meg a lelkesedésem a sorozat iránt. Megnézem, azért érdekel, unalmasabb pillanataimban tökéletes lesz.

Már nagyon várom viszont a repülést, most elég nagy kedvem van várni, várni és csak várni a beszállsára, másfél órával előtte odaállni az ellenőrzéshez és várni, várni várni. Ülni, ülni és ülni kényelmetlenül 2 óra hosszán keresztül :D Ennek örömére Ryanair song rulez.

Született feleségek 6. évad

Teljesen el is felejtkeztem a Született feleségekről. A múlt szezont teljesen végignéztem, most a tvben nem is tudom, hogy hol járnak, mert péntekenként van, én meg akkor szinte sosem vagyok otthon. Eszembe jutott, hogy biztosan elkezdték már Amerikában a 6. évadot, megnéztem és tényleg. Úgyhogy gyorsan lecsaptam arra a pár részre.
Egész jó, erős kis évadkezdés, bár ezt már a Született feleségektől megszokhattuk. Nagyon sajnáltam, hogy a tavalyi szezonban kiírták Eddie-t alakító Nicollette Sheridant. Szerintem ő egy nagyon jó, húzó karaktere volt a sorozatnak. Nem a szokásos kertvárosi családi idillel, és valahogy ő volt a feleségek között a racionalitás megtestesítője.
Megszokhattuk már, hogy minden évadban belekerül egy zűrös szereplő, család. Most New Yorkból érkezeztek, és már a második részben teljesen felforgatták a kisváros életét, azzal, hogy a fiúkat Dannyit vádolták meg azzal, hogy megpróbálta megfojtani Susan lányát. A tettes, mint kiderült nem ő volt, ám a család valódi személyazonosságát egyelőre titok övezi. Mint mindig, valószínűleg a szezon végére derül mindenre fény, hogy kik ők valójában. Mrs. Bolent a Joey sorozatból is ismert Drea de Matteo alakítja, szintén hozza ezt a belevaló, akaratos, talpraesett figurát, ami szerintem nagyon jól is áll neki.
Bree afférja csak most bontakozik ki igazán Susan ex-férjével Karlal. Nekem tetszik, hogy belecsempészték ezt a szálat is az írók. Sokkal jobban tetszik így Bree figurája. Most van benne valami titokzatos, rosszkislányos vonás, ami jól ellensúlyozza 5 évadnyi karót nyelt, mintapolgári imidzset. Kíváncsian várom, hogy mi sül ki ebből a dologból, és remélem férje Orson végleg kiszáll a sorozatból, mert nagyon nem kedvelem. Igazán nem is értem miért van még mindig benne. Nem sok vizet zavar, szerintem feleslegessé vált már.
Kathlin, a magányos klimaxos kezd picit bekattanni miután az előző szezon végén Mike elhagyta, és újra visszament, sőt mi több feleségül is vette Susant. Most bosszút forral, és valószínűnek tartom, hogy neki lehet Julie megfojtásához köze.
A Scavo családban, mint mindig nagy az élet. Lynette megint terhes, ikrekkel, és még nem is igazán tudja, hogy mihez kezdjen a helyzettel. Férje főiskolán tanul, ő a kenyérkereső, amit nehéz lesz fenntartani egy terhesség alatt és szülés után.
Solisék befogadták a tinédzser unokahúgukat. A múlt évad végén volt egy-két utalás arra, hogy lehetnek még gondok a lánnyal, de egyelőre még nem bontokozott ki a dolog.
Jó kis évadkezdés, és meglepetésemre elég sok poént is adtak most a szereplők szájába. A 6. szezont szintén 24 epizódosra tervezték, az amerikai bemutató időpontját és címét itt bárki nyomon követheti.

Számolj foltokat utána

Hát ez megint húzós hétvégére sikeredett. Mint említettem már, teljesen felborul a biológiai órám az utóbbi két hétben ezzel az éjszakai munkával. Éjjel nem tudok elaludni, reggel nehezen tudok felkelni, és azt gondolná az ember, hogy mire este lesz, alig várom, hogy lefeküdjek, kezdőik az egész előröl. Pedig még csak nem is kávézom.
Pénteken reggel kb 2 óra alvás után keltem 4-kor, mert mentem 6-ra dolgozni a Curverbe. Illetve dolgoztam volna, hogyha nem közölték volna, hogy bocs, de mehet mindenki haza, mert nem érkezett meg az éjszaka az alapanyag. Így 7-re haza is értem. Picit bosszús voltam, mert hát a pénz azért kellene, meg inkább azért, hogy a semmiért keltem fel és szenvedtem végig az estét. Örültem viszont, mert estére mentünk Ceglédre, és majd csak szombat reggelre értünk haza, így az a 2óra alvás péntek hajnalban nem volt a legkielégítőbb. Na, de hazaértem reggelre visszabújtam az ágyamba és aludtam, és volt időm tisztességesen elkészülni, nem kellett rohannom, és nem is vágtam le a fél karomat, mert általában amikor nagyon fáradt vagyok, rendszerint akkor történnek velem a gyárban a balesetek. Szegény Kati néni, már előre fél, ha egy picit is álmosnak lát. De nem gond, kapom a könnyebb munkát.
Nagyon jó volt a koncert Cegléden. Haldal, Someone else kell ennél több?
Éppen csak, hogy szombaton délután magunkhoz tértünk mentünk is a Lovardába, hiszen MR2 turné keretei belül volt 30Y, Belga és Brains. A 30Y-re még emlékszem, a Brainsre már emlékszem. Ez a Belga kiesett. Ja, nem, emlékszem, hogy ugráltunk fent a Magyar nemzeti hip-hopra, meg a Borosra.
Ennyi kék zöld foltot koncert közben még nem szereztem, mint most. Mint az extrémsportolók, akik eldicsekednek a gyakorlás közben szerzett sérüléseikről, most én is szívesen mutogatnám a foltjaimat.
Hazafele pont szerencsénk volt a Csapón a gyrosossal, mert 3-kor zártak mi meg 50-re érünk oda, így még pont kiszolgáltak. Még sosem ettünk ott, de nagyon ízlett. Teljesen telepakolták hússal, sajttal. Mondjuk megértem, mert azt úgy is ki kellett volna dobniuk. Máskor is jó szolgálatot fog tenni koncert után.
Azt hiszem a hétvégémre méltán illik az az idézet az Y-től, hogy: „számolj foltokat utána”. Mentálisan és fizikálisan is. Azt hiszem, a héten már nem iszok többet, csak a jövő héten hiszen, 20 éves leszek. Juppiiii…erre inni kell. Jaj, nekem…

Ja és igen, elnézést kérek a Tehátos kollegáktól, sajnos, én pont hétvégén nem vagyok aktív és nincs egy perc időm, ezt nézzétek el nekem, de egyébként próbálok mindig egyenletes teljesítményt nyújtani.

Sweet Lemonade

Na, nem hittem volna, hogy találok idegesítőbb dolgot a Levas Polkánál. Hát megvan. Sweet Lemonade. A vége a legjobb!

Hasznos blogok

Tényleg, már minden féle témában találunk blogokat az interneten szerte a világban, vagy épp hazánkban. Vannak kedvenc blogjaim, amiket szeretek egy pár naponta, hetente, havonta felkeresni és szétnézelődni rajta. Ezek közé tartozik a BKV Figyelő és a MÁV Figyelő oldal. Egy fiatal srác fejéből pattant ki a blog ötlete. Célja nem a lejáratás, vagy az, hogy besározza ennek a két cégnek az amúgy sem fényes nevét.
Igaz, nem Pesten élek, bár az utóbbi években elég sokszor jártam ott, és sokszor vettem igénybe a BKV szolgáltatásit, de szeretem olvasgatni ezeket a panaszos leveleket. Elég sokféle témában érkeznek, leginkább átvert, pórul járt, megszívatott utasoktól. Sok a panasz az ellenőrökre, a piszkos kis módszereikre, hamis bérletek, figyelmetlen sofőrökre, vandál utasokra. Érdekes olvasni ezekről a dolgokról, és néha picit hitetlenkedve veszem tudomásul, hogy ez a Budapest egy tényleg más világ. Panaszkodunk itt a DKV-ra, a Volánra, pedig a fővárosi közeledéshez képest kutyafing.
A társ oldala ugyan csak a srác által szerkesztve a MÁV figyelő volt. Igen, sajnos csak volt, mert a napokban került fel egy bejegyzés, miszerint nem foglakozik tovább az oldallal, mert az egyik konkurens bloggal nem jutott egyezségre. A M. Á. V. (Megint Állunk Vazze) hasonló témákat boncolgat, bár szerintem a nyomába se ért a figyelőnek. Ennek ellenére ő maradt. Az oldal tagoltsága sem tetszik. Még a Figyelőnél jól elkülönült a lead a szövegtörzstől, idézet, levél tartalma, addig itt egybefolyik az egész. Zavaró számomra az is, hogy minden bejegyzés végén, vagy ha úgy tetszik, minden bejegyzés elején egy kék keretes felhívás éktelenkedik, hogy küldj nekünk levelet. Ennyire direktbe a MÁV Figyelő sosem reklámozta magát, sőt. Tehát sajnálom, hogy ez a konkurens blog került ki győztesen, így kénytelen leszek hozzászokni ehhez a rosszul tagolt oldalhoz.
Mellesleg a MÁV dolgai sokkal jobban is foglalkoztatnak. Az utóbbi években nem is tudom, hogy hány száz (ezer?) Kilométert utaztam már le, sokszor lepukkant, ősrégi vagonokban, volt, hogy menő, új elővárosi vonatokkal, volt, hogy hűvös légkondis IC-vel. Útjaim során sokszor találkoztam már bunkó kalauzzal, aki még azzal sincs tisztában, hogy milyen kedvezményre mi vonatkozik, holott ez lenne a munkája. Jó volt olvasgatni sorstársaim panaszait, és higgyétek el, a legmegdöbbentőbb témákban. Egyszerűen elkeserítő látni, hogy mennyire romokban van a magyar vasút. Még szomszédjaink a fejlesztésre törekednek, mi hagyjuk tönkremenni. Ez Magyarország. Ajánlom mindenki figyelmébe az említett blogokat, érdemes figyelemmel kísérni, biztos sok tanulságot tudna mindenki levonni.

Isomnia- Vigyázat szókimondó tartalom!

Egyszerűen nem megy.. Napok óta nem tudok aludni. Dögfáradtnak érzem magam olyan 9-10 óra körül, itt hagyok mindent, kikapcsolom a gépet, lefekszek tvzek, és egyszerűen nem köt le semmi, és nem hogy elaludnék, még jobban felébredek, visszaülök, és verem a billentyűt hajnal 2-ig. Persze másnap nem megy a kelés 7kor, így úgy döntök, mára kihagyom a sulit.
Úgy sincs értelme bemenni. Miért járjak? A fantasztikus osztályközösség miatt? Azok, akikből árad a rosszindulat, és minden háta mögött csak áskálódnak? Vagy a fantasztikus órák miatt? Vagy a hozzáértő tanerők miatt? És most mély tisztelet a kivételeknek, mert van. Például múlthéten, se tudtam aludni, gondoltam is kimarad az első két óra, de piszichora bemegyek mindenképp. Elfelejtettem beállítani az órámat, és az, hogy általában fél 10ig maximum felébredek az most valahogy nem jött be. Fél 12kor ébredtem az óra pedig 12-ől kezdődött. Mérges is voltam, leginkább magamra, hogy az az egy óra, aminek értelme van az egész órarendből, az a másfél óra, amiért tényleg szívből, és lelkiismeretesen bejárok, most kimarad. Nagyon bosszantott tényleg. Holnap, nem fog, illetve ma, mert már csütörtök van.
Egy rakás sz*r az az iskola. Azt hiszem el is érkeztem ahhoz a ponthoz, hogy most, mielőtt újabb 30 ezer forintomat tenném bele lelépek. Kész nem csinálom tovább. Februárig kell leadni a felsőoktatási jelentkezéseket, addig dolgozok. Mondjuk most is azt csinálom.
Szégyen az egész, szarakodnak itt a hiányzásokkal, kutyát nem érdekli. Hogy hiányoztam már x alkalommal, és hogy ezért ki is rúghatnának. Tegyék... Elviszem a pénzem egy másik helyre. Csak itt Debrecenben 3 másik hasonló képzést tudok, tárt karokkal várnak.
Le kell lépni, le kell lépni, mielőtt több pénzem lenne a dologban, a semmiért. Azért az OKJ-s papírért, amivel kitörölhetem a seggem.
Nem kell nekem ez az egész, hogy kiskirályosodnak a nagyon fasza osztálytársaim, akik kint szívják a cigit, vedelik az automatás kávét. Átbasszák az embert, ok megértem egyfelől őket, mert egy szaralak vagyok, hogy nem járok be, és elvárom, hogy az anyagot elküldjék. Aláírom, de kúrvára kíváncsi leszek, hogyha esetleg itt hagyom a picsába az egészet, ők pedig maradnak elvégezni, és csak összehasonlításképp 3 év múlva, hogy hol lesznek ők és én, kinek milyen munkája lesz, el tudnak e helyezkedni ebben, amit tanultak, megérte ez az a 120 ezer Ft azt a nyelvoktatást, amit itt kaptunk. És megint csak nem a tanárokat akarom itt minősíteni, minden tisztelem az övék, pont ezért, mert egy csoporton belül 4 felé kell szakadniuk, és mindenkire odafigyelni. Mert ennek szakmai nyelv kell, ennek általános, ez azt se tudja, mit akar az élettől, kinek milyen feladatot adjanak. Csak ez a pénz, amit egy nyelviskolába fizettem volna, szerintem meglenne a nyelvvizsgám. Mondjuk német nem, mert hányingerem van tőle, de angol lehet…kitudja, annyira hülye nem vagyok. És tessék, itt van ez a kibaszott vezetés, és tudják, hogy 2 évük van, és hogy akik idén 2.osok, most szépen kapnak egy új tanárt, úgy nagyjából. Mit csinálunk? Tanulunk, minden előröl, mert az elsősökkel vagyunk együtt. Megint csak minden tiszteletem a tanerőké, akik állítom meg sincsenek fizetve rendesen, hogy egy csoporton belől egy 5. tantervet kövessenek.
Szégyen az egész, ti, pedig akik 100ból 100 órán bent ültök, gratulálok nektek, Ti mondjátok, hogy semmirekellők vagyunk, Ti szidjátok a kurva anyánkat, Ti hiszitek azt, hogy felsőbbrendűek vagytok, mert szóról szóra mindent lekörmöltök. Elárulom, a semmiért teszitek. További sok sikert a semmihez! Befejeztem. Hogy kicsi korom egyik kedvenc rajzfilméből idézzek: „Balra el…”

Jim beam beam, Jim beam beam...

Igaz, még odébb van a karácsony, de engem teljesen elfogott ez a téli feeling. Hát igen, ez a fura időjárás. Kedvem támadt sütni is, mint az ünnepekkor általában. Még sosem készítettem kakaós csigát, szóval épp itt volt az ideje. Elsőre nem is rossz, azt mondanám, bár a végső teszt, az hogy a család megkóstolja, még hátra van. Az, amit én szoktam főzni, saját magamnak mindig ízlik. Látványra viszont tényleg nincs vele gond. A receptet szerintem majd közzé is teszem a Teháton, ha már elfoglalta végső helyét. Még gyúrtam a tésztát, szállingózott a hó, esett a jeges eső, a háttér zenének előkerestem a jó kis karácsonyi slágereimet. Kár, hogy még csak október közepe van. Mondjuk örültem volna, hogyha a jó idő kitart legalább a Berlini út végéig. A karácsonyi hangulatom miatt a bejegyzés végére be is szúrom a Párizsos hóemberes képemet. Semmi vész, nem esett bántódása senkinek, és a forgatás alatt egyetlen egy hóember sem sérült meg.

A hétfő éjszakai szélvihar majdnem elvitte a berettyóújfalui Tescot a fejünk felöl. Mókás volt. Kaptunk megint fini vacsorát, olyan menzás érzésem is támadt. Rizses hús, savanyú uborka, csoki torta. Ilyen jó bánásmódban még egyetlen munkahelyemen sem volt részem. Na meg persze ismét non- Food. Picit kellemetlen volt átnézni a műszaki osztályon a sok Hamás kábelt, dugót, csatlakozót, a sok lédig (azaz egy darabos) írható dvdt és cd-t.
Amúgy rájöttem, az emberek nagyon találékonyak, ha lopásról van szó. Olyan ügyesen bontják fel a csomagolást, és szedik ki a cuccot, szakítják le a védőszálat, hogy az csak na. Bár a legdurvább, az üres Monopolys doboz volt. Látszólag teljesen ép volt, ám üres. El tudom képzelni, hogy a vevő vissza-visszajár, és apránként cseni el a dolgokat. Először a bábukat, aztán a pénzeket, a dobókockát, és még a játékszabályt is!!!! Nem semmi munka, komolyan mondom. Bár azért azt szívesen megnéztem volna, hogy a táblát, hogyan sikerült kihoznia a Tescoból, és milyen magyarázatot ad az apuka a kisfiának a karácsonyfa alatt, hogy miért hiányzik társas doboza.

Szexpartner keresés a Google Mapson

A Google Maps egy nagyon hasznos találmány, hiszen nagyon sok segítséget nyúlt abban, hogy feltérképezzük a világot, és ingyenes térképekhez is hozzájussunk útvonaltervezéssel. Képeket, videókat tudunk megosztani, és rátűzni arra a helyre ahol éppen jártunk. Ha keresünk valami üzletet, boltot, szórakozóhelyet biztosan megtaláljuk a leírását, pontos helyét képpel együtt.

A Google Maps segítségével, akár már sex partnert is kereshet az ember. Az I Just Made Love oldal a szolgáltatás segítségével hozza össze a párocskákat. Némi adatlap kitöltése után máris tudunk a sok-sok találtat között szelektálni. Bejelölhetjük, hogy éppen hol van kedvünk csinálni: szabadban, a házban vagy azt, hogy épp melyik testhelyzetet favorizáljuk.

Akik kevésbé szemérmes, hát keresgessen bátran az ijustmadelove.com oldalon, bár a rendszer elég megbízhatatlan, sokszor nem működik a lap. Az Interneten tényleg mindent meg lehet találni (már).

Szerva itt, csere ott

Ahogyan az előző bejegyzés egyetlen sora is mutatja: új lap. Miért? Egyszerű, azt hiszem, a magánélet csak rám tartozik, illetve ezt helytelenül ítéltem meg, amikor azt gondoltam mókás lehet egy blog bejegyzései közé foglalni. Azt hiszem, tényleg van különbség, én és énblog között. Inkább a kevésbé személyesre próbálok meg koncentrálni. Igazából erre akkor jön rá az ember, amikor az a ferde tükör bizony az orra elé kerül. Hát én belenéztem, és elszörnyedve döbbentem rá, hogy nem, ezt nem, nem, nem, soha, soha. Mint egy kis tini lány írogassam a naplóm, és ne vegyem észre, hogy a magánéletem a beszédtéma akárkik között. És az a bizonyos ellenpélda, amit láttam, az segítette a kis egeret az agyamban a sajthoz. Maradok a tárgyilagosságnál, tudom volt, aki szerette olvasni, de annak, személyesen is el tudom mondani a történéseket.
Napi rutinjaim közé tartozik, hogy különböző honlapokat végigböngészek, megnézem a frissítéseket. Nem vagyok egy nagy bulváros, de a Velvetre is odatévedek néha. Egy pár nappal ezelőtt olvastam egy cikket, miszerint az angol tinik körében most nagy divat a színes műanyag karkötők. Az avatatlan szem, persze azt gondolná, csak a divat újabb hóbortja, ám jelentéssel bírnak egymás között. Nem volt újdonság nekem, mivel a Szigeten találkoztam már a jelenséggel, ám akkor egy eléggé visszafogott dekódolásával. A kisebb lányok még csak sárga, vagy narancssárga karkötőt hordanak, ez azt jelenti, hogy meg kell ölelniük a fiút, vagy bele kell harapniuk a nyakába, a piros és pink szín már messzebb megy a szexuális skálán és azt feltételezi, hogy a lány hajlandó csókolózni és megmutatni a melleit is. Aki kék karkötőt hord, az már az orális szexet sem veti meg, akinek a csuklóján arany vagy fekete karkötő virít, az pedig gyakorlatilag már mindenre hajlandó.
Na, ne. Ekkora hülyeséget. Eddig azt hittem az angol banda egy értelmes fajta, de ez. Pár éve nagy divat volt ez a gumi karkötő, különböző nyomott felirattal, mint Livestrong, és egyéb szavak. Akkor is ment a találgatás, hogy ki miért hordja, kinek milyen a személyisége, azáltal, hogy melyik színt választotta. Én már akkor is egy nagy baromságnak tartottam. Az angol szülők pedig tombolnak, hogy milyen útra tévedtek csemetéik. Vannak nekem is hasonló karkötőim, szerintem nem hordom őket, ha Angliába készülök a közeljövőben. Sőt az én kezemen, már most van egy lila, piros és pink szinű.
Végül pedig, két számot szeretnék figyelmetekbe ajánlani, egyiket Zsófi mutatta nekem, és nagyon megtetszett, a másik pedig egy 30Y Szentimentálé szerzemény. Azóta mindig ez a két szám pörög a lejátszómban.

akkor most ilyen Bettikésen álljon itt két szó: új lap