Az, hogy az ember kezd felnőni és elveszíteni azt a gyermeki látásmódot, ami eddig jellemezte, az ilykor tudatosul bennem. Imádtam a havat mindig is, és ahogyan Verus is említette nekem is volt tök vízhatlan csizmám meg overállom amit tényleg hosszú percekbe tellett anyának feladnia rám. Órákat tudtam játszani lent a hóban, akár egyedül is. Megkértem mindig a hozzánk közel eső szomszédjaimat, hogy ha lehet, egy kupacba lapátolják nekem a havat, mert kunyhót akarok építeni.
Most pedig azt veszem észre, hogy egyre kevésbé tudok örülni a hónak, ami azt jelenti, hogy már nem azzal az inkább részletekre koncentráló szemmel nézem a világot. Na de, hogy idén is legyen némi kapcsolatom a hóval azon kívül, hogy esik rám a buszmegállóban még várom a buszt, lementem havat lapátolni. Egész jó volt, nem csak a frisslevegő, de egy kis testmozgás is jót tett. Azt hiszem feltűnő látvány lehettem, hogy én lapátolok, mert több szomszéd is előmerészkedett vackából, hogy megnézze, tényleg én vagyok e az a sok ruha ruharéteg alatt. Igen, mert amit már tavaly megtapasztaltam kabátban nem lehet ezt a műveletet végezni, és a vízhatlanság kedvéért gumicsizmát is húztam.
Még jó hogy most jutott eszembe, hogy ellapátoljam, mert elkezdett olvadni, így éjszaka biztos jó erősen odafagyott volna a lépcsőre, és holnap reggel nagyon nem szerettem volna vágódni egyet.
Úgy látszik, most nagyon kis házias napom van, mert most begyúrtam egy adag mézeskalácsot melyből most első körben kis házacskát szeretnék csinálni, majd az ehető változat holnap fog elkészülni. Ja meg mosni is kellene, mert a táskámat múltéhen pénteken 30Y koncert előtt sikeresen leöntöttem vörösborral. Kínszenvedés lesz kiszedni így majd egy hét távlatában.
Na de végre úgy nézek ki ahogyan szeretnék. Találtam olcsón szupi jó csizmát, vettem nagyon jó kis felsőt, varrattam kétsoros gombos szövetkabátot, már csak néhány apró dolog, de rajta vagyok, tényleg, tényleg van hozzá kitartásom, tényleg nem adom fel.
Karácsonyi bevásárlással megvagyok, mindenki neve mellé tehetek egy pipát. Meg vagyok elégedve magammal, egész jól használtam fel az erőforrásaimat a cél érdekében. Minden féle szempontból. Jut is eszembe tanulni kellene holnapra, Vállalatira meg föcire. Talán rászánom magam.
Most pedig azt veszem észre, hogy egyre kevésbé tudok örülni a hónak, ami azt jelenti, hogy már nem azzal az inkább részletekre koncentráló szemmel nézem a világot. Na de, hogy idén is legyen némi kapcsolatom a hóval azon kívül, hogy esik rám a buszmegállóban még várom a buszt, lementem havat lapátolni. Egész jó volt, nem csak a frisslevegő, de egy kis testmozgás is jót tett. Azt hiszem feltűnő látvány lehettem, hogy én lapátolok, mert több szomszéd is előmerészkedett vackából, hogy megnézze, tényleg én vagyok e az a sok ruha ruharéteg alatt. Igen, mert amit már tavaly megtapasztaltam kabátban nem lehet ezt a műveletet végezni, és a vízhatlanság kedvéért gumicsizmát is húztam.
Még jó hogy most jutott eszembe, hogy ellapátoljam, mert elkezdett olvadni, így éjszaka biztos jó erősen odafagyott volna a lépcsőre, és holnap reggel nagyon nem szerettem volna vágódni egyet.
Úgy látszik, most nagyon kis házias napom van, mert most begyúrtam egy adag mézeskalácsot melyből most első körben kis házacskát szeretnék csinálni, majd az ehető változat holnap fog elkészülni. Ja meg mosni is kellene, mert a táskámat múltéhen pénteken 30Y koncert előtt sikeresen leöntöttem vörösborral. Kínszenvedés lesz kiszedni így majd egy hét távlatában.
Na de végre úgy nézek ki ahogyan szeretnék. Találtam olcsón szupi jó csizmát, vettem nagyon jó kis felsőt, varrattam kétsoros gombos szövetkabátot, már csak néhány apró dolog, de rajta vagyok, tényleg, tényleg van hozzá kitartásom, tényleg nem adom fel.
Karácsonyi bevásárlással megvagyok, mindenki neve mellé tehetek egy pipát. Meg vagyok elégedve magammal, egész jól használtam fel az erőforrásaimat a cél érdekében. Minden féle szempontból. Jut is eszembe tanulni kellene holnapra, Vállalatira meg föcire. Talán rászánom magam.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése