Hasznos blogok

Tényleg, már minden féle témában találunk blogokat az interneten szerte a világban, vagy épp hazánkban. Vannak kedvenc blogjaim, amiket szeretek egy pár naponta, hetente, havonta felkeresni és szétnézelődni rajta. Ezek közé tartozik a BKV Figyelő és a MÁV Figyelő oldal. Egy fiatal srác fejéből pattant ki a blog ötlete. Célja nem a lejáratás, vagy az, hogy besározza ennek a két cégnek az amúgy sem fényes nevét.
Igaz, nem Pesten élek, bár az utóbbi években elég sokszor jártam ott, és sokszor vettem igénybe a BKV szolgáltatásit, de szeretem olvasgatni ezeket a panaszos leveleket. Elég sokféle témában érkeznek, leginkább átvert, pórul járt, megszívatott utasoktól. Sok a panasz az ellenőrökre, a piszkos kis módszereikre, hamis bérletek, figyelmetlen sofőrökre, vandál utasokra. Érdekes olvasni ezekről a dolgokról, és néha picit hitetlenkedve veszem tudomásul, hogy ez a Budapest egy tényleg más világ. Panaszkodunk itt a DKV-ra, a Volánra, pedig a fővárosi közeledéshez képest kutyafing.
A társ oldala ugyan csak a srác által szerkesztve a MÁV figyelő volt. Igen, sajnos csak volt, mert a napokban került fel egy bejegyzés, miszerint nem foglakozik tovább az oldallal, mert az egyik konkurens bloggal nem jutott egyezségre. A M. Á. V. (Megint Állunk Vazze) hasonló témákat boncolgat, bár szerintem a nyomába se ért a figyelőnek. Ennek ellenére ő maradt. Az oldal tagoltsága sem tetszik. Még a Figyelőnél jól elkülönült a lead a szövegtörzstől, idézet, levél tartalma, addig itt egybefolyik az egész. Zavaró számomra az is, hogy minden bejegyzés végén, vagy ha úgy tetszik, minden bejegyzés elején egy kék keretes felhívás éktelenkedik, hogy küldj nekünk levelet. Ennyire direktbe a MÁV Figyelő sosem reklámozta magát, sőt. Tehát sajnálom, hogy ez a konkurens blog került ki győztesen, így kénytelen leszek hozzászokni ehhez a rosszul tagolt oldalhoz.
Mellesleg a MÁV dolgai sokkal jobban is foglalkoztatnak. Az utóbbi években nem is tudom, hogy hány száz (ezer?) Kilométert utaztam már le, sokszor lepukkant, ősrégi vagonokban, volt, hogy menő, új elővárosi vonatokkal, volt, hogy hűvös légkondis IC-vel. Útjaim során sokszor találkoztam már bunkó kalauzzal, aki még azzal sincs tisztában, hogy milyen kedvezményre mi vonatkozik, holott ez lenne a munkája. Jó volt olvasgatni sorstársaim panaszait, és higgyétek el, a legmegdöbbentőbb témákban. Egyszerűen elkeserítő látni, hogy mennyire romokban van a magyar vasút. Még szomszédjaink a fejlesztésre törekednek, mi hagyjuk tönkremenni. Ez Magyarország. Ajánlom mindenki figyelmébe az említett blogokat, érdemes figyelemmel kísérni, biztos sok tanulságot tudna mindenki levonni.