Kis-egyetemista határozó III.

A ribanc joghallgató

Megfigyelte a kedves olvasó, hogy a médiakurvák igen jelentős százaléka a jogon szerez diplomát? Már-már tudományosan is bizonyított tény, hogy a jogon az intellektuális képességek másodlagosak, elég, hogyha valaki jól tud szopni. Ezért van az, hogy ebben a presztízsszakmában (LOL) azok is játszi könnyedséggel szerezhetnek diplomát, akiknek amúgy paragrafus helyett flitterekből kirakott Playboy-nyuszi virít a topján. Ez ellen a tendencia ellen az oktatóknak sincsen kifogása, mert nyilvánvalóan ők húzzák (szóvicc, hihi) belőle a legnagyobb hasznot...

Az egyetem alatt többnyire sikerül tökéletesre csiszolniuk érdekérvényesítési technikáikat, így a nagyvilágban is zajos sikerekre számíthatnak. A ribanc joghallgató per definitionem lány, bár modern, felvilágosult korunkban a fiúk is nagyobb eséllyel rúghatnak labdába...

A hangoskefélő hallgató

A hangoskefélő hallgató szinte minden esetben lány. Külsejét tekintve ártalmatlan, szolid leányzó (talán éppen egy stréber joghallgató), akin nincs semmi feltűnő. Ha azonban átlépi a kollégiumi szoba küszöbét, és becsukódik mögötte az ajtó, a leányzó egyszeriben vérbő vadmacskává változik át. Azok a hallgatók, akikhez elér a szobájában található csővezeték, csak hangos, ütemes zajokat hallanak, itt-ott hangos „Ohhh”!, „Áhhh!”, „Jaj, Dani, ez szédületes!” vagy „Ez az, keményen!”, esetleg „Ahh, basszál ájulásig, Emánuel!” kiáltásokkal tarkítva. Az akció végét egy hosszú, percekig eltartó sikoly zárja, amibe az egész kollégium valamennyi üvegablaka beleremeg. Szerencse, hogy annak, hogy két hangoskefélő hallgató egyszerre élvezzen el, statisztikailag igen kicsi az esélye, mert ebben az esetben alighanem a kóter valamennyi üvegablaka széjjelrobbanna.

A hangoskefélő hallgatónak soha senki nem mer szólni, mert félnek, hogy rájuk sütik, hogy azért balhéznak, mert ők csak JPG-formátumban látnak pinát. (Akik viszont tényleg, azoknak eszük ágában sincs szólni. Ellenkezőleg, direkt örülnek, hogy ma este nem hentai-ra kell verniük.)

A havajozós hallgató

Ennek a hallgatónak esze ágában se volt egyetemre menni, apuka azonban ráparancsolt, hogy márpedig egyetem, különben dolgoznia kell, amit ugyebár azért már mégsem. Éppen ezért a havajozós hallgató igyekszik a lehető legjobban kihasználni a féléveket: partizik, csajozik (az egyetemisták többsége Gólyavár, Romkert, ZP, főiskolások és gazdasági tanulmányokat folytatók inkább Rio, Buddha Beach és egyéb ribanctárak), órákra csak annyit jár, amennyit nagyon muszáj, tanulni dettó.

Az ügyesebb havajozós hallgató idővel megtanulja, hogyan maradhat mindig épp hogy csak a léc fölött, a kevésbé fineszesek viszont kihullanak. Hja, kérem, sztrágöl for lájf. A diploma megszerzését követően (amit a havajos hallgató vagy saját maga ír meg, vagy nem) a havajozós hallgató a diplomás munkanélküliek táborát fogja erősíteni, és természetesen hangosan sír, hogy miért nem ad neki munkát az állam.

Az viszont felette ironikus, hogy általában a havajozós hallgató háborodik fel a leghangosabban, hogyha a népnyúzó kormány kilátásba helyezi, hogy bevezeti a tandíjat, mert mostantól nem költheti a szoctámot alkoholra. Dráma, 'ázz.

Legközelebb:
A nem-hallgató hallgató

0 megjegyzés: