Florence + the Machine

Szeretek új bandákat, új hangzást felfedezni magamnak. Olyan együtteseket, vagy énekest kinek albumját rongyosra hallgathatom. Ezek a felismerések általában teljesen véletlenül jönnek nekem. Meghallok valami filmben egy betétdalt, utánanézek, album le…haát ez nagyon jó!!! Vagy mondjuk reklámokból, ilyenek voltak számomra az elmúlt évből a francia Calra Bruni vagy a brit Paloma Fait.

Merő véletlenségből láttam meg tegnap a Myspace főoldalán a fősávban a Florence + the Machine nevet. Igazából az arc és a név ragadott meg. Tetszett, és a Florence névhez amúgy is kötődöm. Még a hajszín is stimmelt az enyémhez. Hehhe.

Rákatt, és meghallgattam azt a pár számot, ami fent volt a lejátszási sávban, illetve elolvastam azt a pár sort róluk. Torrent megnyit, és le a Lungs nagylemezét. Nem csalódtam. Florence Welsh és a köré szerveződött banda valami brit awards üdvöske, nem is nagyon hallottam róluk eddig.

Mivel olyan szinten nem értek a zene beskatulyázáshoz, hogy megmondjam melyik stílus is pontosan, de olyan pop alternatív között mozog számomra. Az album nagyon erős, kedvencem a nyitódal Dog Days Are Over, a Rabbit Heart valamint a Kiss With A Fist, amit a most 24 éves énekesnő tízen pár évesen írt. De nem is tudok a lemezről olyan számot említeni, ami ne tetszene, és ne érne meg egy kivesézést. Pop albumoknál ez nagyon ritka, hiszen szokott lenni egy pár ütős szám, a többi pedig csak olyan kötőanyagként szerepel a lemezen.

Tetszik, hogy nem csak az átlagos hangszerelés (basszusgitár, gitár, dob) jelenik meg, hanem csörgő, helyenként hárfa, mintha hallottam volna hegedűt is az egyik számban. Az énekesnő hangja pedig nagyon jellegzetes, erőteljes, ami külön piros pont, mert annyira nem kedvelem a vinnyogó alterdívákat, mint pl. Norah Jones.

Bár az idei 2010es Szigetre nem hívták el őket, én bízom benne, hogy jövőre felkerülnek a Nagyszínpad programjai közé, és ezzel számomra is még egy érv, hogy Sziget Again!