Na, Dani ezt megkaptad!

A napokban igazán nagy port kavart István Dániel Reflektoros élő adása, melyben véletlenül bekapcsolva hagyták mikroportját, így minden bejátszás alatt a nézők is hallhatták, hogy ő mit is gondol Király Lindáról, vagy éppen Ördög Nóráról.
Elég vicces, utána volt is nagy bocsánat kérés, érintetteket megkérdezték, persze akik mosolyogva csak legyintettek: "Áááá, ők nem bántódtak ám meg."
Az eset nem egyedülálló, hiszen kerültek már ki kínos jelentek Sebestyén Balázsról, vagy a konkurens csatorna híradósáról, aki Kúrva jó estét kívánt mindenkinek.
István Danira és a celebecskékre is ráfért már ez a pofáraesés, mindenesetre példaértékűnek tartom, hogy az RTL mennyire menti a menthetőt. Persze ki is került minden fórumra, videó megosztó oldalra az eset, de rá egy-két órára már le is tiltatta a csatorna. Csodálkozva láttam, hogy a Most videói között még megtalálható.
Aki nem látta volna az incidenst itt megnézheti, bár füleljen jól!

Kis-egyetemista határozó III.

A ribanc joghallgató

Megfigyelte a kedves olvasó, hogy a médiakurvák igen jelentős százaléka a jogon szerez diplomát? Már-már tudományosan is bizonyított tény, hogy a jogon az intellektuális képességek másodlagosak, elég, hogyha valaki jól tud szopni. Ezért van az, hogy ebben a presztízsszakmában (LOL) azok is játszi könnyedséggel szerezhetnek diplomát, akiknek amúgy paragrafus helyett flitterekből kirakott Playboy-nyuszi virít a topján. Ez ellen a tendencia ellen az oktatóknak sincsen kifogása, mert nyilvánvalóan ők húzzák (szóvicc, hihi) belőle a legnagyobb hasznot...

Az egyetem alatt többnyire sikerül tökéletesre csiszolniuk érdekérvényesítési technikáikat, így a nagyvilágban is zajos sikerekre számíthatnak. A ribanc joghallgató per definitionem lány, bár modern, felvilágosult korunkban a fiúk is nagyobb eséllyel rúghatnak labdába...

A hangoskefélő hallgató

A hangoskefélő hallgató szinte minden esetben lány. Külsejét tekintve ártalmatlan, szolid leányzó (talán éppen egy stréber joghallgató), akin nincs semmi feltűnő. Ha azonban átlépi a kollégiumi szoba küszöbét, és becsukódik mögötte az ajtó, a leányzó egyszeriben vérbő vadmacskává változik át. Azok a hallgatók, akikhez elér a szobájában található csővezeték, csak hangos, ütemes zajokat hallanak, itt-ott hangos „Ohhh”!, „Áhhh!”, „Jaj, Dani, ez szédületes!” vagy „Ez az, keményen!”, esetleg „Ahh, basszál ájulásig, Emánuel!” kiáltásokkal tarkítva. Az akció végét egy hosszú, percekig eltartó sikoly zárja, amibe az egész kollégium valamennyi üvegablaka beleremeg. Szerencse, hogy annak, hogy két hangoskefélő hallgató egyszerre élvezzen el, statisztikailag igen kicsi az esélye, mert ebben az esetben alighanem a kóter valamennyi üvegablaka széjjelrobbanna.

A hangoskefélő hallgatónak soha senki nem mer szólni, mert félnek, hogy rájuk sütik, hogy azért balhéznak, mert ők csak JPG-formátumban látnak pinát. (Akik viszont tényleg, azoknak eszük ágában sincs szólni. Ellenkezőleg, direkt örülnek, hogy ma este nem hentai-ra kell verniük.)

A havajozós hallgató

Ennek a hallgatónak esze ágában se volt egyetemre menni, apuka azonban ráparancsolt, hogy márpedig egyetem, különben dolgoznia kell, amit ugyebár azért már mégsem. Éppen ezért a havajozós hallgató igyekszik a lehető legjobban kihasználni a féléveket: partizik, csajozik (az egyetemisták többsége Gólyavár, Romkert, ZP, főiskolások és gazdasági tanulmányokat folytatók inkább Rio, Buddha Beach és egyéb ribanctárak), órákra csak annyit jár, amennyit nagyon muszáj, tanulni dettó.

Az ügyesebb havajozós hallgató idővel megtanulja, hogyan maradhat mindig épp hogy csak a léc fölött, a kevésbé fineszesek viszont kihullanak. Hja, kérem, sztrágöl for lájf. A diploma megszerzését követően (amit a havajos hallgató vagy saját maga ír meg, vagy nem) a havajozós hallgató a diplomás munkanélküliek táborát fogja erősíteni, és természetesen hangosan sír, hogy miért nem ad neki munkát az állam.

Az viszont felette ironikus, hogy általában a havajozós hallgató háborodik fel a leghangosabban, hogyha a népnyúzó kormány kilátásba helyezi, hogy bevezeti a tandíjat, mert mostantól nem költheti a szoctámot alkoholra. Dráma, 'ázz.

Legközelebb:
A nem-hallgató hallgató

Kis-egyetemista határozó II.

A szociábilis kocka hallgató

A szociábilis kocka hallgató, szemben a többi kockával, akik igen messze állnak a szociabilitástól, arról ismerkszik meg, hogy, akár a jó úttörő, ahol tud segít. A kollégium legváratlanabb helyszínein szokott feltűnni hóna alatt egy számítógéppel, vagy egy egész toronnyi warezgyanús CD-vel, hiszen bárhol, még a szomszéd szobában is akadhat hallgató, akinek szüksége lehet a kollégium geekje által kínált változatos szolgáltatásokra. A szociábilis kocka szinte bármiben szívesen segít, legyen az rendszertelepítés, programfeltörés, vagy a DC++ beállítása. Sőt, jobb nőknek még a szemináriumi dolgozatok formázásába is besegít.

Bár a szociábilis kocka hallgató szociális készségei lényegesen felülmúlják a natúr kockákét, ha csajozásra kerül a sor, ők is éppolyan tanácstalanok, mint aszociális társaik. A szociális kockának ugyanis az a naiv képzete van a csajozásról, hogy ha kiszemel egy csinos lányt, és mindig, minden felmerülő informatikai problémájában segít neki, akkor a lány egy idő után beleszeret, és hozzámegy feleségül végre lefekszik vele. Ez azonban sohasem történik meg, mert a csinos lányok nem a ropikarú geekekre, hanem a nagydumás, sármos, kigyúrt fickókra buknak, akik tele vannak pénzzel, és nagy a kocsijuk. A csinos lány persze néha flörtölni fog vele, de ezt csak azért teszi, hogy még jó hosszú ideig megtartsa a rabszolgát: az ingyen munkaerőt.

A szociábilis kockának legfeljebb akkor lenne esélye jó csajokhoz jutni, hogyha diplomázás után sikerülne elhelyezkednie egy zsíros kockaállásban... ezeket a pozíciókat azonban csakhamar elhappolja előle a többi kocka, akik informatikai problémákon obszesszálódtak, ahelyett, hogy holmi társasági életre baszták volna el a drága időt. Ezért aztán a szociábilis kockának végül be kell érnie holmi rendszergazdai vagy helpdeskes pozícióval, ahol kedvére bontakoztathatja ki társas ambícióit.

A hálózatfüggő informatikushallgató

Jelmondatuk: csak hálózat és sör legyen, a többi meg majd magától kialakul.

Az informatikushallgatók a társadalom igazi bomlasztói. Silány társas kapcsolataikat az internet segítségével ápolják, a hím egyedek számára a csajozás gyakran a virtuális kommunikációban kimerül, ők azok akiknek köszönhetően mára az internetes pornó sportággá nőtte ki magát de ugyanakkor ők azok akik még harminc éves korukban is csak odáig jutnak el, hogy JPG-formátumban látnak pinát.

Az informatikushallgatók legfőbb ismertetőjegyei a karikás szemek (a sok éjjeli netezés), sápadt arcuk (napfényt legfeljebb az interneten keresztül látnak) a hosszú ápolatlan felálló haj (amit nem a hajzselé, hanem a fésülködés hiánya alakít ki), amerre járnak szétdobált kávéspoharak, redbull, bomba vagy más taurin- és koffeintartalmú italok maradványai kísérik. Többnyire a passzív életmód jellemzi őket, társas életre ritkán vágynak, többnyire csak magányos példányokat lehet megfigyelni az egyetemi hallok sötétebb zugaiban, akik laptopjuk elé görnyedve pötyögnek mindenki más számára értelmetlen kriksz-krakszokat. Ha a takarítók miatt helyváltoztatásra kényszerülnek, kriksz-krakszos firkalapokat hagynak szanaszét maguk után. Ha rajtakapja őket egy őrült környezettanhallgató, akkor szemetükkel kénytelenek dugigtuszkolni a legközelebbi kukákat.

Az informatikushallgató igazi globalokrata-technokrata, a fogyasztói társadalom engedelmes rabszolgája. Fogyasztási szokásaikra kész iparágak épülnek, úgy mint Mc Drive, elektronikus könyvesboltok, pólóboltok, bankszámlacsomagok, koplett internetes áruházak. Szintén az informatikushallgatóknak köszönhető, hogy a pizzafutároknak sosem kell rettegniük a munkanélküliségtől, amíg léteznek nyálcsorgató konzumidióták, addig munkájukkal jelentős mértékben hozzájárulnak a GDP növeléséhez. Gyengébbek kedvéért a nyálcsorgató konzumidióta az, aki megpúpozott bevásárlókocsival áll sorba a szupermarketek pénztárainál. Kosara tartalmának fele már akkor veszélyes hulladék volt, amikor leemelte a polcokról. És a legjobb az lenne, ha miután fizetett, kiborítja a kosarát a legközelebbi konténerbe, majd újból sorban áll a boltban, hogy még többet fogyasszon és ezáltal jobban pörögjön (dübörögjön) a gazdaság.

Az informatikus igazi ellensége a természet, ő az aki naplementét még csak a Youtube-on látott, csillagtúrán még csak a planetáriumban vett részt és tücsökciripelést még csak a multiplex moziban hallott. Szintén ő az, akire már tízévesen nem mertek rábízni egy hörcsögöt vagy egy szobanövényt , pláne nem egy kistesót. Az informatikusnak markáns nézetei vannak a világról: számára a HVG a közélet politikailag korrekt bibliája, a DC++ az emberi civilizáció verbális fejlettségének tetőfoka, szilárd nézetei vannak arról, hogy a világ országainak fejlettsége nem a GDP-vel, és még csak nem is az infrastruktúrával, hanem az internet-felhasználók számával jellemezhető. Az informatikushallgató szerint nem ember, aki nincs tisztában a következő szavak jelentésével: TCP/IP protokoll, HUB, kernel-befordítás.

Legközelebb:
A ribanc joghallgató
A hangoskefélő hallgató
A havajozós hallgató

Kis-egyetemista határozó

Találtam egy nagyon jó kis szösszenet, mely az egyetemre járó klikkek, csoportok, szakok diákjait jellemzi, szerintem nagyon találóan és szellemesen. Ezeket a sorokat olvasva tudatosult bennem, hogy úristen, az írónak milyen igaza is van. Telesen egyetértek az itt felsorolt jellemzőkkel, így napról-napra igyekszem az egész tartalmat közzé tenni. Lássuk, ki melyikkel tud igazán azonosulni. A mai nap két sztárja:

A számítógép-analfabéta hallgató

Bár most már az ún. humán szakokon is kötelező valamilyen számítógépes kurzus elvégzése, ahol elmagyarázzák a lárváknak, hogy mi az a fájl és a könyvtár, valamint beavatják a delikvenseket a Word dokumentumok létrehozásának, megnyitásának mentésének titkába (a kurzus folytatásán pedig megtanítják, hogyan állíthatjuk a betűket dőltre meg félkövérre), a számítógép-analfabéta hallgatók száma egyáltalán nem csökken. Már jócskán benne járunk a 21. században, de a számítógép-analfabéta hallgató továbbra is úgy tekint a számítógépre és az internetre, mint a kevésbé tájékozott aboriginal bennszülöttek a benzines zippóra.
Ő az, aki számára az e-mail postafiók ellenőrzése az informatikai tudás csimborasszója, és szintén ő az, aki egy egész helpdesk kitüntetett figyelmét igényli ahhoz, hogy föl tudja venni az óráit a Neptunon.
A különféle beadandók Word-formátumban való elkészítése pedig leküzdhetetlen akadályt jelent a számára; ő az, aki a beadáskor kapart lapokkal szánizik, vagy valamelyik szociábilis kocka hallgatót nyaggatja, hogy ugyan gépelje már le neki ama textust.
A számítógép-analfabéta hallgató minden továbbképzési kísérletre teljesen immúnis. Hiába magyarázza el és mutatja meg neki az ember egyszer, kétszer, háromszor, a számítógép-analfabéta hallgató az n-edik alkalommal is pontosan ugyanazokat a faszságokat fogja megkérdezni. Talán bennünk van a hiba, de nem értjük, miért olyan baromi nehéz megjegyezni néhány egyszerű mozdulatsort, illetve azt, hogy melyik szájba lökött kiskockába tesszük a pipát, és meggyőződésünk, hogy az olyannak, aki nem képes eljutni odáig, hogy Wordben írja meg a diplomamunkáját*, egyáltalán nem szabadna diplomát adni. Nem, még akkor sem, ha szabadbölcsész.

A büdös hallgató

A büdös hallgató markáns illatáról ismerhető meg; olyannyira, hogy nemes odőrje mellett gyakorlatilag meg se lehet maradni a teremben. Haja nemezesen zsíros, körmei alatt pedig egy egész archeológiai feltárás mocska leledzik. Zavarba ejtő jelenség, mert a hallgatók nem mernek, az oktatók meg nem akarnak szólni neki, hogy fejezze abba érzékszerveik ellen indított galád támadását.
A büdös hallgató tisztában van vele, hogy büdös, ezért mindig ügyel rá, hogy a többi hallgatótól tisztes távolban foglaljon helyet. Odáig azonban már nem jut el, hogy meg is fürödjön, pedig többnyire lenne rá lehetősége. A büdös hallgató gyakran siránkozik is, hogy társai távolságot tartanak vele szemben, ám a nyilvánvaló ok-okozati összefüggéseket képtelen felfogni.

Folyt. köv...

Aktuálisok

Teljesen elvesztettem az időérzékem, teljesen kiment a fejemből, hogy holnap munkaszüneti nap van, simán felkeltem volna 4-kor, hogy elmenjek dolgozni. Még, jó, hogy Nóri felhívott. Holnap megyek Adonyba, hiszen ünneplejük, a 20. szülinapomat a fiúkkal. Örülök, hogy végre belépek ebbe a 20-as körbe, de elgondolkoztam, a következő már 30 lesz és az naagyon sook. Bár remélem, marad az elkövetkezendő években a kislányos bájom (LOL) és még 25 évesen is csak 21-nek néznek.
Szombat éjászkára megyünk a Józsai Tescoba, árut feltölteni. Igazán most nincs kedvem éjszakázni, mert megint felborul a biológiai órám, de muszáj, mert nagyon kevés pénzt fogok kapni októberre. Na de novemberben belehúzok, mert azt már decemberben kapom meg és karácsony, és már kitaláltam mivel lepem meg a családomat.
Jövő héten Berlin. Fura, mert amikor mondom valakinek, hogy elutazok, rákérdez, hogy hova, persze közvetlen környeztem már megszokta, hogy pár havonta (hetente?) megyünk valahova, és mikor mondom, Berlin csak ennyi válasz hangzik: - oh, az jó. Csak így szolidan. Nem igazán értem, hogy miért lenne Berlin kevésbé izgalmasabb város, mint Párizs, de amikor azt mondom Párizsba vagy Rómába repülök, majd be sz*r mindenki, hogy úúúúúúú bazze, de irigyellek. Pedig, Berlin is szerintem legalább annyira szép. Igaz nincs tele ókori emlékekkel, de a történelem szerintem egy sokkal fontosabb, és aktuálisabb szeletét hordozza. Igazból nekem nincs diszkriminációm egyetlen várossal szemben sem, sőt gondolkozom rajta, hogy az esküvőmet Albániában tartom, ott 5 €-ból akkora lagzit rendezek, hogy még az egész várost is meg tudom hívni rá.
Megnéztem én is ezt a Képlet filmet, az eleje jó volt, elég erős kezdés, de a vége annyira már nem. Nem jött be ez a modern Ádám és Éva feldolgozás.
Letöltöttem a Mentalista 2. évadjának pár részét, még csak belenéztem, de úgy érzem a tavalyi szériához képest most picit csökkent az érdeklődésem, meg a lelkesedésem a sorozat iránt. Megnézem, azért érdekel, unalmasabb pillanataimban tökéletes lesz.

Már nagyon várom viszont a repülést, most elég nagy kedvem van várni, várni és csak várni a beszállsára, másfél órával előtte odaállni az ellenőrzéshez és várni, várni várni. Ülni, ülni és ülni kényelmetlenül 2 óra hosszán keresztül :D Ennek örömére Ryanair song rulez.

Született feleségek 6. évad

Teljesen el is felejtkeztem a Született feleségekről. A múlt szezont teljesen végignéztem, most a tvben nem is tudom, hogy hol járnak, mert péntekenként van, én meg akkor szinte sosem vagyok otthon. Eszembe jutott, hogy biztosan elkezdték már Amerikában a 6. évadot, megnéztem és tényleg. Úgyhogy gyorsan lecsaptam arra a pár részre.
Egész jó, erős kis évadkezdés, bár ezt már a Született feleségektől megszokhattuk. Nagyon sajnáltam, hogy a tavalyi szezonban kiírták Eddie-t alakító Nicollette Sheridant. Szerintem ő egy nagyon jó, húzó karaktere volt a sorozatnak. Nem a szokásos kertvárosi családi idillel, és valahogy ő volt a feleségek között a racionalitás megtestesítője.
Megszokhattuk már, hogy minden évadban belekerül egy zűrös szereplő, család. Most New Yorkból érkezeztek, és már a második részben teljesen felforgatták a kisváros életét, azzal, hogy a fiúkat Dannyit vádolták meg azzal, hogy megpróbálta megfojtani Susan lányát. A tettes, mint kiderült nem ő volt, ám a család valódi személyazonosságát egyelőre titok övezi. Mint mindig, valószínűleg a szezon végére derül mindenre fény, hogy kik ők valójában. Mrs. Bolent a Joey sorozatból is ismert Drea de Matteo alakítja, szintén hozza ezt a belevaló, akaratos, talpraesett figurát, ami szerintem nagyon jól is áll neki.
Bree afférja csak most bontakozik ki igazán Susan ex-férjével Karlal. Nekem tetszik, hogy belecsempészték ezt a szálat is az írók. Sokkal jobban tetszik így Bree figurája. Most van benne valami titokzatos, rosszkislányos vonás, ami jól ellensúlyozza 5 évadnyi karót nyelt, mintapolgári imidzset. Kíváncsian várom, hogy mi sül ki ebből a dologból, és remélem férje Orson végleg kiszáll a sorozatból, mert nagyon nem kedvelem. Igazán nem is értem miért van még mindig benne. Nem sok vizet zavar, szerintem feleslegessé vált már.
Kathlin, a magányos klimaxos kezd picit bekattanni miután az előző szezon végén Mike elhagyta, és újra visszament, sőt mi több feleségül is vette Susant. Most bosszút forral, és valószínűnek tartom, hogy neki lehet Julie megfojtásához köze.
A Scavo családban, mint mindig nagy az élet. Lynette megint terhes, ikrekkel, és még nem is igazán tudja, hogy mihez kezdjen a helyzettel. Férje főiskolán tanul, ő a kenyérkereső, amit nehéz lesz fenntartani egy terhesség alatt és szülés után.
Solisék befogadták a tinédzser unokahúgukat. A múlt évad végén volt egy-két utalás arra, hogy lehetnek még gondok a lánnyal, de egyelőre még nem bontokozott ki a dolog.
Jó kis évadkezdés, és meglepetésemre elég sok poént is adtak most a szereplők szájába. A 6. szezont szintén 24 epizódosra tervezték, az amerikai bemutató időpontját és címét itt bárki nyomon követheti.

Számolj foltokat utána

Hát ez megint húzós hétvégére sikeredett. Mint említettem már, teljesen felborul a biológiai órám az utóbbi két hétben ezzel az éjszakai munkával. Éjjel nem tudok elaludni, reggel nehezen tudok felkelni, és azt gondolná az ember, hogy mire este lesz, alig várom, hogy lefeküdjek, kezdőik az egész előröl. Pedig még csak nem is kávézom.
Pénteken reggel kb 2 óra alvás után keltem 4-kor, mert mentem 6-ra dolgozni a Curverbe. Illetve dolgoztam volna, hogyha nem közölték volna, hogy bocs, de mehet mindenki haza, mert nem érkezett meg az éjszaka az alapanyag. Így 7-re haza is értem. Picit bosszús voltam, mert hát a pénz azért kellene, meg inkább azért, hogy a semmiért keltem fel és szenvedtem végig az estét. Örültem viszont, mert estére mentünk Ceglédre, és majd csak szombat reggelre értünk haza, így az a 2óra alvás péntek hajnalban nem volt a legkielégítőbb. Na, de hazaértem reggelre visszabújtam az ágyamba és aludtam, és volt időm tisztességesen elkészülni, nem kellett rohannom, és nem is vágtam le a fél karomat, mert általában amikor nagyon fáradt vagyok, rendszerint akkor történnek velem a gyárban a balesetek. Szegény Kati néni, már előre fél, ha egy picit is álmosnak lát. De nem gond, kapom a könnyebb munkát.
Nagyon jó volt a koncert Cegléden. Haldal, Someone else kell ennél több?
Éppen csak, hogy szombaton délután magunkhoz tértünk mentünk is a Lovardába, hiszen MR2 turné keretei belül volt 30Y, Belga és Brains. A 30Y-re még emlékszem, a Brainsre már emlékszem. Ez a Belga kiesett. Ja, nem, emlékszem, hogy ugráltunk fent a Magyar nemzeti hip-hopra, meg a Borosra.
Ennyi kék zöld foltot koncert közben még nem szereztem, mint most. Mint az extrémsportolók, akik eldicsekednek a gyakorlás közben szerzett sérüléseikről, most én is szívesen mutogatnám a foltjaimat.
Hazafele pont szerencsénk volt a Csapón a gyrosossal, mert 3-kor zártak mi meg 50-re érünk oda, így még pont kiszolgáltak. Még sosem ettünk ott, de nagyon ízlett. Teljesen telepakolták hússal, sajttal. Mondjuk megértem, mert azt úgy is ki kellett volna dobniuk. Máskor is jó szolgálatot fog tenni koncert után.
Azt hiszem a hétvégémre méltán illik az az idézet az Y-től, hogy: „számolj foltokat utána”. Mentálisan és fizikálisan is. Azt hiszem, a héten már nem iszok többet, csak a jövő héten hiszen, 20 éves leszek. Juppiiii…erre inni kell. Jaj, nekem…

Ja és igen, elnézést kérek a Tehátos kollegáktól, sajnos, én pont hétvégén nem vagyok aktív és nincs egy perc időm, ezt nézzétek el nekem, de egyébként próbálok mindig egyenletes teljesítményt nyújtani.

Sweet Lemonade

Na, nem hittem volna, hogy találok idegesítőbb dolgot a Levas Polkánál. Hát megvan. Sweet Lemonade. A vége a legjobb!

Hasznos blogok

Tényleg, már minden féle témában találunk blogokat az interneten szerte a világban, vagy épp hazánkban. Vannak kedvenc blogjaim, amiket szeretek egy pár naponta, hetente, havonta felkeresni és szétnézelődni rajta. Ezek közé tartozik a BKV Figyelő és a MÁV Figyelő oldal. Egy fiatal srác fejéből pattant ki a blog ötlete. Célja nem a lejáratás, vagy az, hogy besározza ennek a két cégnek az amúgy sem fényes nevét.
Igaz, nem Pesten élek, bár az utóbbi években elég sokszor jártam ott, és sokszor vettem igénybe a BKV szolgáltatásit, de szeretem olvasgatni ezeket a panaszos leveleket. Elég sokféle témában érkeznek, leginkább átvert, pórul járt, megszívatott utasoktól. Sok a panasz az ellenőrökre, a piszkos kis módszereikre, hamis bérletek, figyelmetlen sofőrökre, vandál utasokra. Érdekes olvasni ezekről a dolgokról, és néha picit hitetlenkedve veszem tudomásul, hogy ez a Budapest egy tényleg más világ. Panaszkodunk itt a DKV-ra, a Volánra, pedig a fővárosi közeledéshez képest kutyafing.
A társ oldala ugyan csak a srác által szerkesztve a MÁV figyelő volt. Igen, sajnos csak volt, mert a napokban került fel egy bejegyzés, miszerint nem foglakozik tovább az oldallal, mert az egyik konkurens bloggal nem jutott egyezségre. A M. Á. V. (Megint Állunk Vazze) hasonló témákat boncolgat, bár szerintem a nyomába se ért a figyelőnek. Ennek ellenére ő maradt. Az oldal tagoltsága sem tetszik. Még a Figyelőnél jól elkülönült a lead a szövegtörzstől, idézet, levél tartalma, addig itt egybefolyik az egész. Zavaró számomra az is, hogy minden bejegyzés végén, vagy ha úgy tetszik, minden bejegyzés elején egy kék keretes felhívás éktelenkedik, hogy küldj nekünk levelet. Ennyire direktbe a MÁV Figyelő sosem reklámozta magát, sőt. Tehát sajnálom, hogy ez a konkurens blog került ki győztesen, így kénytelen leszek hozzászokni ehhez a rosszul tagolt oldalhoz.
Mellesleg a MÁV dolgai sokkal jobban is foglalkoztatnak. Az utóbbi években nem is tudom, hogy hány száz (ezer?) Kilométert utaztam már le, sokszor lepukkant, ősrégi vagonokban, volt, hogy menő, új elővárosi vonatokkal, volt, hogy hűvös légkondis IC-vel. Útjaim során sokszor találkoztam már bunkó kalauzzal, aki még azzal sincs tisztában, hogy milyen kedvezményre mi vonatkozik, holott ez lenne a munkája. Jó volt olvasgatni sorstársaim panaszait, és higgyétek el, a legmegdöbbentőbb témákban. Egyszerűen elkeserítő látni, hogy mennyire romokban van a magyar vasút. Még szomszédjaink a fejlesztésre törekednek, mi hagyjuk tönkremenni. Ez Magyarország. Ajánlom mindenki figyelmébe az említett blogokat, érdemes figyelemmel kísérni, biztos sok tanulságot tudna mindenki levonni.

Isomnia- Vigyázat szókimondó tartalom!

Egyszerűen nem megy.. Napok óta nem tudok aludni. Dögfáradtnak érzem magam olyan 9-10 óra körül, itt hagyok mindent, kikapcsolom a gépet, lefekszek tvzek, és egyszerűen nem köt le semmi, és nem hogy elaludnék, még jobban felébredek, visszaülök, és verem a billentyűt hajnal 2-ig. Persze másnap nem megy a kelés 7kor, így úgy döntök, mára kihagyom a sulit.
Úgy sincs értelme bemenni. Miért járjak? A fantasztikus osztályközösség miatt? Azok, akikből árad a rosszindulat, és minden háta mögött csak áskálódnak? Vagy a fantasztikus órák miatt? Vagy a hozzáértő tanerők miatt? És most mély tisztelet a kivételeknek, mert van. Például múlthéten, se tudtam aludni, gondoltam is kimarad az első két óra, de piszichora bemegyek mindenképp. Elfelejtettem beállítani az órámat, és az, hogy általában fél 10ig maximum felébredek az most valahogy nem jött be. Fél 12kor ébredtem az óra pedig 12-ől kezdődött. Mérges is voltam, leginkább magamra, hogy az az egy óra, aminek értelme van az egész órarendből, az a másfél óra, amiért tényleg szívből, és lelkiismeretesen bejárok, most kimarad. Nagyon bosszantott tényleg. Holnap, nem fog, illetve ma, mert már csütörtök van.
Egy rakás sz*r az az iskola. Azt hiszem el is érkeztem ahhoz a ponthoz, hogy most, mielőtt újabb 30 ezer forintomat tenném bele lelépek. Kész nem csinálom tovább. Februárig kell leadni a felsőoktatási jelentkezéseket, addig dolgozok. Mondjuk most is azt csinálom.
Szégyen az egész, szarakodnak itt a hiányzásokkal, kutyát nem érdekli. Hogy hiányoztam már x alkalommal, és hogy ezért ki is rúghatnának. Tegyék... Elviszem a pénzem egy másik helyre. Csak itt Debrecenben 3 másik hasonló képzést tudok, tárt karokkal várnak.
Le kell lépni, le kell lépni, mielőtt több pénzem lenne a dologban, a semmiért. Azért az OKJ-s papírért, amivel kitörölhetem a seggem.
Nem kell nekem ez az egész, hogy kiskirályosodnak a nagyon fasza osztálytársaim, akik kint szívják a cigit, vedelik az automatás kávét. Átbasszák az embert, ok megértem egyfelől őket, mert egy szaralak vagyok, hogy nem járok be, és elvárom, hogy az anyagot elküldjék. Aláírom, de kúrvára kíváncsi leszek, hogyha esetleg itt hagyom a picsába az egészet, ők pedig maradnak elvégezni, és csak összehasonlításképp 3 év múlva, hogy hol lesznek ők és én, kinek milyen munkája lesz, el tudnak e helyezkedni ebben, amit tanultak, megérte ez az a 120 ezer Ft azt a nyelvoktatást, amit itt kaptunk. És megint csak nem a tanárokat akarom itt minősíteni, minden tisztelem az övék, pont ezért, mert egy csoporton belül 4 felé kell szakadniuk, és mindenkire odafigyelni. Mert ennek szakmai nyelv kell, ennek általános, ez azt se tudja, mit akar az élettől, kinek milyen feladatot adjanak. Csak ez a pénz, amit egy nyelviskolába fizettem volna, szerintem meglenne a nyelvvizsgám. Mondjuk német nem, mert hányingerem van tőle, de angol lehet…kitudja, annyira hülye nem vagyok. És tessék, itt van ez a kibaszott vezetés, és tudják, hogy 2 évük van, és hogy akik idén 2.osok, most szépen kapnak egy új tanárt, úgy nagyjából. Mit csinálunk? Tanulunk, minden előröl, mert az elsősökkel vagyunk együtt. Megint csak minden tiszteletem a tanerőké, akik állítom meg sincsenek fizetve rendesen, hogy egy csoporton belől egy 5. tantervet kövessenek.
Szégyen az egész, ti, pedig akik 100ból 100 órán bent ültök, gratulálok nektek, Ti mondjátok, hogy semmirekellők vagyunk, Ti szidjátok a kurva anyánkat, Ti hiszitek azt, hogy felsőbbrendűek vagytok, mert szóról szóra mindent lekörmöltök. Elárulom, a semmiért teszitek. További sok sikert a semmihez! Befejeztem. Hogy kicsi korom egyik kedvenc rajzfilméből idézzek: „Balra el…”

Jim beam beam, Jim beam beam...

Igaz, még odébb van a karácsony, de engem teljesen elfogott ez a téli feeling. Hát igen, ez a fura időjárás. Kedvem támadt sütni is, mint az ünnepekkor általában. Még sosem készítettem kakaós csigát, szóval épp itt volt az ideje. Elsőre nem is rossz, azt mondanám, bár a végső teszt, az hogy a család megkóstolja, még hátra van. Az, amit én szoktam főzni, saját magamnak mindig ízlik. Látványra viszont tényleg nincs vele gond. A receptet szerintem majd közzé is teszem a Teháton, ha már elfoglalta végső helyét. Még gyúrtam a tésztát, szállingózott a hó, esett a jeges eső, a háttér zenének előkerestem a jó kis karácsonyi slágereimet. Kár, hogy még csak október közepe van. Mondjuk örültem volna, hogyha a jó idő kitart legalább a Berlini út végéig. A karácsonyi hangulatom miatt a bejegyzés végére be is szúrom a Párizsos hóemberes képemet. Semmi vész, nem esett bántódása senkinek, és a forgatás alatt egyetlen egy hóember sem sérült meg.

A hétfő éjszakai szélvihar majdnem elvitte a berettyóújfalui Tescot a fejünk felöl. Mókás volt. Kaptunk megint fini vacsorát, olyan menzás érzésem is támadt. Rizses hús, savanyú uborka, csoki torta. Ilyen jó bánásmódban még egyetlen munkahelyemen sem volt részem. Na meg persze ismét non- Food. Picit kellemetlen volt átnézni a műszaki osztályon a sok Hamás kábelt, dugót, csatlakozót, a sok lédig (azaz egy darabos) írható dvdt és cd-t.
Amúgy rájöttem, az emberek nagyon találékonyak, ha lopásról van szó. Olyan ügyesen bontják fel a csomagolást, és szedik ki a cuccot, szakítják le a védőszálat, hogy az csak na. Bár a legdurvább, az üres Monopolys doboz volt. Látszólag teljesen ép volt, ám üres. El tudom képzelni, hogy a vevő vissza-visszajár, és apránként cseni el a dolgokat. Először a bábukat, aztán a pénzeket, a dobókockát, és még a játékszabályt is!!!! Nem semmi munka, komolyan mondom. Bár azért azt szívesen megnéztem volna, hogy a táblát, hogyan sikerült kihoznia a Tescoból, és milyen magyarázatot ad az apuka a kisfiának a karácsonyfa alatt, hogy miért hiányzik társas doboza.

Szexpartner keresés a Google Mapson

A Google Maps egy nagyon hasznos találmány, hiszen nagyon sok segítséget nyúlt abban, hogy feltérképezzük a világot, és ingyenes térképekhez is hozzájussunk útvonaltervezéssel. Képeket, videókat tudunk megosztani, és rátűzni arra a helyre ahol éppen jártunk. Ha keresünk valami üzletet, boltot, szórakozóhelyet biztosan megtaláljuk a leírását, pontos helyét képpel együtt.

A Google Maps segítségével, akár már sex partnert is kereshet az ember. Az I Just Made Love oldal a szolgáltatás segítségével hozza össze a párocskákat. Némi adatlap kitöltése után máris tudunk a sok-sok találtat között szelektálni. Bejelölhetjük, hogy éppen hol van kedvünk csinálni: szabadban, a házban vagy azt, hogy épp melyik testhelyzetet favorizáljuk.

Akik kevésbé szemérmes, hát keresgessen bátran az ijustmadelove.com oldalon, bár a rendszer elég megbízhatatlan, sokszor nem működik a lap. Az Interneten tényleg mindent meg lehet találni (már).

Szerva itt, csere ott

Ahogyan az előző bejegyzés egyetlen sora is mutatja: új lap. Miért? Egyszerű, azt hiszem, a magánélet csak rám tartozik, illetve ezt helytelenül ítéltem meg, amikor azt gondoltam mókás lehet egy blog bejegyzései közé foglalni. Azt hiszem, tényleg van különbség, én és énblog között. Inkább a kevésbé személyesre próbálok meg koncentrálni. Igazából erre akkor jön rá az ember, amikor az a ferde tükör bizony az orra elé kerül. Hát én belenéztem, és elszörnyedve döbbentem rá, hogy nem, ezt nem, nem, nem, soha, soha. Mint egy kis tini lány írogassam a naplóm, és ne vegyem észre, hogy a magánéletem a beszédtéma akárkik között. És az a bizonyos ellenpélda, amit láttam, az segítette a kis egeret az agyamban a sajthoz. Maradok a tárgyilagosságnál, tudom volt, aki szerette olvasni, de annak, személyesen is el tudom mondani a történéseket.
Napi rutinjaim közé tartozik, hogy különböző honlapokat végigböngészek, megnézem a frissítéseket. Nem vagyok egy nagy bulváros, de a Velvetre is odatévedek néha. Egy pár nappal ezelőtt olvastam egy cikket, miszerint az angol tinik körében most nagy divat a színes műanyag karkötők. Az avatatlan szem, persze azt gondolná, csak a divat újabb hóbortja, ám jelentéssel bírnak egymás között. Nem volt újdonság nekem, mivel a Szigeten találkoztam már a jelenséggel, ám akkor egy eléggé visszafogott dekódolásával. A kisebb lányok még csak sárga, vagy narancssárga karkötőt hordanak, ez azt jelenti, hogy meg kell ölelniük a fiút, vagy bele kell harapniuk a nyakába, a piros és pink szín már messzebb megy a szexuális skálán és azt feltételezi, hogy a lány hajlandó csókolózni és megmutatni a melleit is. Aki kék karkötőt hord, az már az orális szexet sem veti meg, akinek a csuklóján arany vagy fekete karkötő virít, az pedig gyakorlatilag már mindenre hajlandó.
Na, ne. Ekkora hülyeséget. Eddig azt hittem az angol banda egy értelmes fajta, de ez. Pár éve nagy divat volt ez a gumi karkötő, különböző nyomott felirattal, mint Livestrong, és egyéb szavak. Akkor is ment a találgatás, hogy ki miért hordja, kinek milyen a személyisége, azáltal, hogy melyik színt választotta. Én már akkor is egy nagy baromságnak tartottam. Az angol szülők pedig tombolnak, hogy milyen útra tévedtek csemetéik. Vannak nekem is hasonló karkötőim, szerintem nem hordom őket, ha Angliába készülök a közeljövőben. Sőt az én kezemen, már most van egy lila, piros és pink szinű.
Végül pedig, két számot szeretnék figyelmetekbe ajánlani, egyiket Zsófi mutatta nekem, és nagyon megtetszett, a másik pedig egy 30Y Szentimentálé szerzemény. Azóta mindig ez a két szám pörög a lejátszómban.

akkor most ilyen Bettikésen álljon itt két szó: új lap