Na, Dani ezt megkaptad!

A napokban igazán nagy port kavart István Dániel Reflektoros élő adása, melyben véletlenül bekapcsolva hagyták mikroportját, így minden bejátszás alatt a nézők is hallhatták, hogy ő mit is gondol Király Lindáról, vagy éppen Ördög Nóráról.
Elég vicces, utána volt is nagy bocsánat kérés, érintetteket megkérdezték, persze akik mosolyogva csak legyintettek: "Áááá, ők nem bántódtak ám meg."
Az eset nem egyedülálló, hiszen kerültek már ki kínos jelentek Sebestyén Balázsról, vagy a konkurens csatorna híradósáról, aki Kúrva jó estét kívánt mindenkinek.
István Danira és a celebecskékre is ráfért már ez a pofáraesés, mindenesetre példaértékűnek tartom, hogy az RTL mennyire menti a menthetőt. Persze ki is került minden fórumra, videó megosztó oldalra az eset, de rá egy-két órára már le is tiltatta a csatorna. Csodálkozva láttam, hogy a Most videói között még megtalálható.
Aki nem látta volna az incidenst itt megnézheti, bár füleljen jól!

Kis-egyetemista határozó III.

A ribanc joghallgató

Megfigyelte a kedves olvasó, hogy a médiakurvák igen jelentős százaléka a jogon szerez diplomát? Már-már tudományosan is bizonyított tény, hogy a jogon az intellektuális képességek másodlagosak, elég, hogyha valaki jól tud szopni. Ezért van az, hogy ebben a presztízsszakmában (LOL) azok is játszi könnyedséggel szerezhetnek diplomát, akiknek amúgy paragrafus helyett flitterekből kirakott Playboy-nyuszi virít a topján. Ez ellen a tendencia ellen az oktatóknak sincsen kifogása, mert nyilvánvalóan ők húzzák (szóvicc, hihi) belőle a legnagyobb hasznot...

Az egyetem alatt többnyire sikerül tökéletesre csiszolniuk érdekérvényesítési technikáikat, így a nagyvilágban is zajos sikerekre számíthatnak. A ribanc joghallgató per definitionem lány, bár modern, felvilágosult korunkban a fiúk is nagyobb eséllyel rúghatnak labdába...

A hangoskefélő hallgató

A hangoskefélő hallgató szinte minden esetben lány. Külsejét tekintve ártalmatlan, szolid leányzó (talán éppen egy stréber joghallgató), akin nincs semmi feltűnő. Ha azonban átlépi a kollégiumi szoba küszöbét, és becsukódik mögötte az ajtó, a leányzó egyszeriben vérbő vadmacskává változik át. Azok a hallgatók, akikhez elér a szobájában található csővezeték, csak hangos, ütemes zajokat hallanak, itt-ott hangos „Ohhh”!, „Áhhh!”, „Jaj, Dani, ez szédületes!” vagy „Ez az, keményen!”, esetleg „Ahh, basszál ájulásig, Emánuel!” kiáltásokkal tarkítva. Az akció végét egy hosszú, percekig eltartó sikoly zárja, amibe az egész kollégium valamennyi üvegablaka beleremeg. Szerencse, hogy annak, hogy két hangoskefélő hallgató egyszerre élvezzen el, statisztikailag igen kicsi az esélye, mert ebben az esetben alighanem a kóter valamennyi üvegablaka széjjelrobbanna.

A hangoskefélő hallgatónak soha senki nem mer szólni, mert félnek, hogy rájuk sütik, hogy azért balhéznak, mert ők csak JPG-formátumban látnak pinát. (Akik viszont tényleg, azoknak eszük ágában sincs szólni. Ellenkezőleg, direkt örülnek, hogy ma este nem hentai-ra kell verniük.)

A havajozós hallgató

Ennek a hallgatónak esze ágában se volt egyetemre menni, apuka azonban ráparancsolt, hogy márpedig egyetem, különben dolgoznia kell, amit ugyebár azért már mégsem. Éppen ezért a havajozós hallgató igyekszik a lehető legjobban kihasználni a féléveket: partizik, csajozik (az egyetemisták többsége Gólyavár, Romkert, ZP, főiskolások és gazdasági tanulmányokat folytatók inkább Rio, Buddha Beach és egyéb ribanctárak), órákra csak annyit jár, amennyit nagyon muszáj, tanulni dettó.

Az ügyesebb havajozós hallgató idővel megtanulja, hogyan maradhat mindig épp hogy csak a léc fölött, a kevésbé fineszesek viszont kihullanak. Hja, kérem, sztrágöl for lájf. A diploma megszerzését követően (amit a havajos hallgató vagy saját maga ír meg, vagy nem) a havajozós hallgató a diplomás munkanélküliek táborát fogja erősíteni, és természetesen hangosan sír, hogy miért nem ad neki munkát az állam.

Az viszont felette ironikus, hogy általában a havajozós hallgató háborodik fel a leghangosabban, hogyha a népnyúzó kormány kilátásba helyezi, hogy bevezeti a tandíjat, mert mostantól nem költheti a szoctámot alkoholra. Dráma, 'ázz.

Legközelebb:
A nem-hallgató hallgató

Kis-egyetemista határozó II.

A szociábilis kocka hallgató

A szociábilis kocka hallgató, szemben a többi kockával, akik igen messze állnak a szociabilitástól, arról ismerkszik meg, hogy, akár a jó úttörő, ahol tud segít. A kollégium legváratlanabb helyszínein szokott feltűnni hóna alatt egy számítógéppel, vagy egy egész toronnyi warezgyanús CD-vel, hiszen bárhol, még a szomszéd szobában is akadhat hallgató, akinek szüksége lehet a kollégium geekje által kínált változatos szolgáltatásokra. A szociábilis kocka szinte bármiben szívesen segít, legyen az rendszertelepítés, programfeltörés, vagy a DC++ beállítása. Sőt, jobb nőknek még a szemináriumi dolgozatok formázásába is besegít.

Bár a szociábilis kocka hallgató szociális készségei lényegesen felülmúlják a natúr kockákét, ha csajozásra kerül a sor, ők is éppolyan tanácstalanok, mint aszociális társaik. A szociális kockának ugyanis az a naiv képzete van a csajozásról, hogy ha kiszemel egy csinos lányt, és mindig, minden felmerülő informatikai problémájában segít neki, akkor a lány egy idő után beleszeret, és hozzámegy feleségül végre lefekszik vele. Ez azonban sohasem történik meg, mert a csinos lányok nem a ropikarú geekekre, hanem a nagydumás, sármos, kigyúrt fickókra buknak, akik tele vannak pénzzel, és nagy a kocsijuk. A csinos lány persze néha flörtölni fog vele, de ezt csak azért teszi, hogy még jó hosszú ideig megtartsa a rabszolgát: az ingyen munkaerőt.

A szociábilis kockának legfeljebb akkor lenne esélye jó csajokhoz jutni, hogyha diplomázás után sikerülne elhelyezkednie egy zsíros kockaállásban... ezeket a pozíciókat azonban csakhamar elhappolja előle a többi kocka, akik informatikai problémákon obszesszálódtak, ahelyett, hogy holmi társasági életre baszták volna el a drága időt. Ezért aztán a szociábilis kockának végül be kell érnie holmi rendszergazdai vagy helpdeskes pozícióval, ahol kedvére bontakoztathatja ki társas ambícióit.

A hálózatfüggő informatikushallgató

Jelmondatuk: csak hálózat és sör legyen, a többi meg majd magától kialakul.

Az informatikushallgatók a társadalom igazi bomlasztói. Silány társas kapcsolataikat az internet segítségével ápolják, a hím egyedek számára a csajozás gyakran a virtuális kommunikációban kimerül, ők azok akiknek köszönhetően mára az internetes pornó sportággá nőtte ki magát de ugyanakkor ők azok akik még harminc éves korukban is csak odáig jutnak el, hogy JPG-formátumban látnak pinát.

Az informatikushallgatók legfőbb ismertetőjegyei a karikás szemek (a sok éjjeli netezés), sápadt arcuk (napfényt legfeljebb az interneten keresztül látnak) a hosszú ápolatlan felálló haj (amit nem a hajzselé, hanem a fésülködés hiánya alakít ki), amerre járnak szétdobált kávéspoharak, redbull, bomba vagy más taurin- és koffeintartalmú italok maradványai kísérik. Többnyire a passzív életmód jellemzi őket, társas életre ritkán vágynak, többnyire csak magányos példányokat lehet megfigyelni az egyetemi hallok sötétebb zugaiban, akik laptopjuk elé görnyedve pötyögnek mindenki más számára értelmetlen kriksz-krakszokat. Ha a takarítók miatt helyváltoztatásra kényszerülnek, kriksz-krakszos firkalapokat hagynak szanaszét maguk után. Ha rajtakapja őket egy őrült környezettanhallgató, akkor szemetükkel kénytelenek dugigtuszkolni a legközelebbi kukákat.

Az informatikushallgató igazi globalokrata-technokrata, a fogyasztói társadalom engedelmes rabszolgája. Fogyasztási szokásaikra kész iparágak épülnek, úgy mint Mc Drive, elektronikus könyvesboltok, pólóboltok, bankszámlacsomagok, koplett internetes áruházak. Szintén az informatikushallgatóknak köszönhető, hogy a pizzafutároknak sosem kell rettegniük a munkanélküliségtől, amíg léteznek nyálcsorgató konzumidióták, addig munkájukkal jelentős mértékben hozzájárulnak a GDP növeléséhez. Gyengébbek kedvéért a nyálcsorgató konzumidióta az, aki megpúpozott bevásárlókocsival áll sorba a szupermarketek pénztárainál. Kosara tartalmának fele már akkor veszélyes hulladék volt, amikor leemelte a polcokról. És a legjobb az lenne, ha miután fizetett, kiborítja a kosarát a legközelebbi konténerbe, majd újból sorban áll a boltban, hogy még többet fogyasszon és ezáltal jobban pörögjön (dübörögjön) a gazdaság.

Az informatikus igazi ellensége a természet, ő az aki naplementét még csak a Youtube-on látott, csillagtúrán még csak a planetáriumban vett részt és tücsökciripelést még csak a multiplex moziban hallott. Szintén ő az, akire már tízévesen nem mertek rábízni egy hörcsögöt vagy egy szobanövényt , pláne nem egy kistesót. Az informatikusnak markáns nézetei vannak a világról: számára a HVG a közélet politikailag korrekt bibliája, a DC++ az emberi civilizáció verbális fejlettségének tetőfoka, szilárd nézetei vannak arról, hogy a világ országainak fejlettsége nem a GDP-vel, és még csak nem is az infrastruktúrával, hanem az internet-felhasználók számával jellemezhető. Az informatikushallgató szerint nem ember, aki nincs tisztában a következő szavak jelentésével: TCP/IP protokoll, HUB, kernel-befordítás.

Legközelebb:
A ribanc joghallgató
A hangoskefélő hallgató
A havajozós hallgató

Kis-egyetemista határozó

Találtam egy nagyon jó kis szösszenet, mely az egyetemre járó klikkek, csoportok, szakok diákjait jellemzi, szerintem nagyon találóan és szellemesen. Ezeket a sorokat olvasva tudatosult bennem, hogy úristen, az írónak milyen igaza is van. Telesen egyetértek az itt felsorolt jellemzőkkel, így napról-napra igyekszem az egész tartalmat közzé tenni. Lássuk, ki melyikkel tud igazán azonosulni. A mai nap két sztárja:

A számítógép-analfabéta hallgató

Bár most már az ún. humán szakokon is kötelező valamilyen számítógépes kurzus elvégzése, ahol elmagyarázzák a lárváknak, hogy mi az a fájl és a könyvtár, valamint beavatják a delikvenseket a Word dokumentumok létrehozásának, megnyitásának mentésének titkába (a kurzus folytatásán pedig megtanítják, hogyan állíthatjuk a betűket dőltre meg félkövérre), a számítógép-analfabéta hallgatók száma egyáltalán nem csökken. Már jócskán benne járunk a 21. században, de a számítógép-analfabéta hallgató továbbra is úgy tekint a számítógépre és az internetre, mint a kevésbé tájékozott aboriginal bennszülöttek a benzines zippóra.
Ő az, aki számára az e-mail postafiók ellenőrzése az informatikai tudás csimborasszója, és szintén ő az, aki egy egész helpdesk kitüntetett figyelmét igényli ahhoz, hogy föl tudja venni az óráit a Neptunon.
A különféle beadandók Word-formátumban való elkészítése pedig leküzdhetetlen akadályt jelent a számára; ő az, aki a beadáskor kapart lapokkal szánizik, vagy valamelyik szociábilis kocka hallgatót nyaggatja, hogy ugyan gépelje már le neki ama textust.
A számítógép-analfabéta hallgató minden továbbképzési kísérletre teljesen immúnis. Hiába magyarázza el és mutatja meg neki az ember egyszer, kétszer, háromszor, a számítógép-analfabéta hallgató az n-edik alkalommal is pontosan ugyanazokat a faszságokat fogja megkérdezni. Talán bennünk van a hiba, de nem értjük, miért olyan baromi nehéz megjegyezni néhány egyszerű mozdulatsort, illetve azt, hogy melyik szájba lökött kiskockába tesszük a pipát, és meggyőződésünk, hogy az olyannak, aki nem képes eljutni odáig, hogy Wordben írja meg a diplomamunkáját*, egyáltalán nem szabadna diplomát adni. Nem, még akkor sem, ha szabadbölcsész.

A büdös hallgató

A büdös hallgató markáns illatáról ismerhető meg; olyannyira, hogy nemes odőrje mellett gyakorlatilag meg se lehet maradni a teremben. Haja nemezesen zsíros, körmei alatt pedig egy egész archeológiai feltárás mocska leledzik. Zavarba ejtő jelenség, mert a hallgatók nem mernek, az oktatók meg nem akarnak szólni neki, hogy fejezze abba érzékszerveik ellen indított galád támadását.
A büdös hallgató tisztában van vele, hogy büdös, ezért mindig ügyel rá, hogy a többi hallgatótól tisztes távolban foglaljon helyet. Odáig azonban már nem jut el, hogy meg is fürödjön, pedig többnyire lenne rá lehetősége. A büdös hallgató gyakran siránkozik is, hogy társai távolságot tartanak vele szemben, ám a nyilvánvaló ok-okozati összefüggéseket képtelen felfogni.

Folyt. köv...

Aktuálisok

Teljesen elvesztettem az időérzékem, teljesen kiment a fejemből, hogy holnap munkaszüneti nap van, simán felkeltem volna 4-kor, hogy elmenjek dolgozni. Még, jó, hogy Nóri felhívott. Holnap megyek Adonyba, hiszen ünneplejük, a 20. szülinapomat a fiúkkal. Örülök, hogy végre belépek ebbe a 20-as körbe, de elgondolkoztam, a következő már 30 lesz és az naagyon sook. Bár remélem, marad az elkövetkezendő években a kislányos bájom (LOL) és még 25 évesen is csak 21-nek néznek.
Szombat éjászkára megyünk a Józsai Tescoba, árut feltölteni. Igazán most nincs kedvem éjszakázni, mert megint felborul a biológiai órám, de muszáj, mert nagyon kevés pénzt fogok kapni októberre. Na de novemberben belehúzok, mert azt már decemberben kapom meg és karácsony, és már kitaláltam mivel lepem meg a családomat.
Jövő héten Berlin. Fura, mert amikor mondom valakinek, hogy elutazok, rákérdez, hogy hova, persze közvetlen környeztem már megszokta, hogy pár havonta (hetente?) megyünk valahova, és mikor mondom, Berlin csak ennyi válasz hangzik: - oh, az jó. Csak így szolidan. Nem igazán értem, hogy miért lenne Berlin kevésbé izgalmasabb város, mint Párizs, de amikor azt mondom Párizsba vagy Rómába repülök, majd be sz*r mindenki, hogy úúúúúúú bazze, de irigyellek. Pedig, Berlin is szerintem legalább annyira szép. Igaz nincs tele ókori emlékekkel, de a történelem szerintem egy sokkal fontosabb, és aktuálisabb szeletét hordozza. Igazból nekem nincs diszkriminációm egyetlen várossal szemben sem, sőt gondolkozom rajta, hogy az esküvőmet Albániában tartom, ott 5 €-ból akkora lagzit rendezek, hogy még az egész várost is meg tudom hívni rá.
Megnéztem én is ezt a Képlet filmet, az eleje jó volt, elég erős kezdés, de a vége annyira már nem. Nem jött be ez a modern Ádám és Éva feldolgozás.
Letöltöttem a Mentalista 2. évadjának pár részét, még csak belenéztem, de úgy érzem a tavalyi szériához képest most picit csökkent az érdeklődésem, meg a lelkesedésem a sorozat iránt. Megnézem, azért érdekel, unalmasabb pillanataimban tökéletes lesz.

Már nagyon várom viszont a repülést, most elég nagy kedvem van várni, várni és csak várni a beszállsára, másfél órával előtte odaállni az ellenőrzéshez és várni, várni várni. Ülni, ülni és ülni kényelmetlenül 2 óra hosszán keresztül :D Ennek örömére Ryanair song rulez.

Született feleségek 6. évad

Teljesen el is felejtkeztem a Született feleségekről. A múlt szezont teljesen végignéztem, most a tvben nem is tudom, hogy hol járnak, mert péntekenként van, én meg akkor szinte sosem vagyok otthon. Eszembe jutott, hogy biztosan elkezdték már Amerikában a 6. évadot, megnéztem és tényleg. Úgyhogy gyorsan lecsaptam arra a pár részre.
Egész jó, erős kis évadkezdés, bár ezt már a Született feleségektől megszokhattuk. Nagyon sajnáltam, hogy a tavalyi szezonban kiírták Eddie-t alakító Nicollette Sheridant. Szerintem ő egy nagyon jó, húzó karaktere volt a sorozatnak. Nem a szokásos kertvárosi családi idillel, és valahogy ő volt a feleségek között a racionalitás megtestesítője.
Megszokhattuk már, hogy minden évadban belekerül egy zűrös szereplő, család. Most New Yorkból érkezeztek, és már a második részben teljesen felforgatták a kisváros életét, azzal, hogy a fiúkat Dannyit vádolták meg azzal, hogy megpróbálta megfojtani Susan lányát. A tettes, mint kiderült nem ő volt, ám a család valódi személyazonosságát egyelőre titok övezi. Mint mindig, valószínűleg a szezon végére derül mindenre fény, hogy kik ők valójában. Mrs. Bolent a Joey sorozatból is ismert Drea de Matteo alakítja, szintén hozza ezt a belevaló, akaratos, talpraesett figurát, ami szerintem nagyon jól is áll neki.
Bree afférja csak most bontakozik ki igazán Susan ex-férjével Karlal. Nekem tetszik, hogy belecsempészték ezt a szálat is az írók. Sokkal jobban tetszik így Bree figurája. Most van benne valami titokzatos, rosszkislányos vonás, ami jól ellensúlyozza 5 évadnyi karót nyelt, mintapolgári imidzset. Kíváncsian várom, hogy mi sül ki ebből a dologból, és remélem férje Orson végleg kiszáll a sorozatból, mert nagyon nem kedvelem. Igazán nem is értem miért van még mindig benne. Nem sok vizet zavar, szerintem feleslegessé vált már.
Kathlin, a magányos klimaxos kezd picit bekattanni miután az előző szezon végén Mike elhagyta, és újra visszament, sőt mi több feleségül is vette Susant. Most bosszút forral, és valószínűnek tartom, hogy neki lehet Julie megfojtásához köze.
A Scavo családban, mint mindig nagy az élet. Lynette megint terhes, ikrekkel, és még nem is igazán tudja, hogy mihez kezdjen a helyzettel. Férje főiskolán tanul, ő a kenyérkereső, amit nehéz lesz fenntartani egy terhesség alatt és szülés után.
Solisék befogadták a tinédzser unokahúgukat. A múlt évad végén volt egy-két utalás arra, hogy lehetnek még gondok a lánnyal, de egyelőre még nem bontokozott ki a dolog.
Jó kis évadkezdés, és meglepetésemre elég sok poént is adtak most a szereplők szájába. A 6. szezont szintén 24 epizódosra tervezték, az amerikai bemutató időpontját és címét itt bárki nyomon követheti.