



Az újév megkezdődött, és a nyakamba szakadt rengeteg dolog. Mivel most kezdődnek a félévzáró modulvizsgáim az iskolában, sok feladatot adtak ki. Amit jobb esetben megcsinálni pár óra, rosszabb esetben napok kérdése. Hát igen, nem az, hogy bemegyek a Kodóba és kipuskázok mindent a tanár szeme láttára. Itt kevesebb az elméleti számonkérés (hogy ez jó vagy rossz mindenki döntse el), de sokkal több a gyakorlati feladat. Mint például ez is.
Betűrajz: minimum A3-as méretben kódex lap másolása, megadott betűtípussal, tussal, iniciáléval, tetszőleges latin szöveget. A mai délutánom teljesen ráment, na de így jár az, aki az utolsó pillanatra hagy mindent.
Próbáltam bele vinni saját stílusomat, a betűk nem teljesen a magadottak szerint alakultak, de sajnálom, a kézírásomat nem tudom a kezemből kiűzni. Párszor újrakezdhettem volna, itt-ott csúnya lett, megfolyt a tus, de összképében nem rossz. Na meg persze a tanár se mazochista szerintem, hogy az évfolyam összes kódexét betűről betűre átbogarássza.
Nem ilyen egy autentikus középkori kódex, ez a Loca style. Vareitas delectat (Latin mondások)

Nagyszerű. Már maga a cím is egy borzalom: „Egyet lép a Cívis város”. Tehát ez is arról szól, hogy fényezzük halálra a várost. Na most erre találjon ki valaki egy kicsit sem elcsépelt, untig ismételt témát, ergo ne legyen rajta semmilyen debreceni nevezetesség.
Ha nem, hát nem. Ja és persze számomra másik legnehezebb feladat az volt, hogy kizárjam a gondolatimból az iróniát. Sajnos ez a Kodolányinak köszönhető, hogy ennyire sikerült átmosni az agyam egy megkeseredett, mindent kritizáló valakivé a várossal szemben.
Akkor legyen panel, és legyen valami új, ha már az. Panel matrica. Legyen echte magyar: magyar népmesék. Decól.


Szeretek új bandákat, új hangzást felfedezni magamnak. Olyan együtteseket, vagy énekest kinek albumját rongyosra hallgathatom. Ezek a felismerések általában teljesen véletlenül jönnek nekem. Meghallok valami filmben egy betétdalt, utánanézek, album le…haát ez nagyon jó!!! Vagy mondjuk reklámokból, ilyenek voltak számomra az elmúlt évből a francia Calra Bruni vagy a brit Paloma Fait.
Merő véletlenségből láttam meg tegnap a Myspace főoldalán a fősávban a Florence + the Machine nevet. Igazából az arc és a név ragadott meg. Tetszett, és a Florence névhez amúgy is kötődöm. Még a hajszín is stimmelt az enyémhez. Hehhe.
Rákatt, és meghallgattam azt a pár számot, ami fent volt a lejátszási sávban, illetve elolvastam azt a pár sort róluk. Torrent megnyit, és le a Lungs nagylemezét. Nem csalódtam. Florence Welsh és a köré szerveződött banda valami brit awards üdvöske, nem is nagyon hallottam róluk eddig.
Mivel olyan szinten nem értek a zene beskatulyázáshoz, hogy megmondjam melyik stílus is pontosan, de olyan pop alternatív között mozog számomra. Az album nagyon erős, kedvencem a nyitódal Dog Days Are Over, a Rabbit Heart valamint a Kiss With A Fist, amit a most 24 éves énekesnő tízen pár évesen írt. De nem is tudok a lemezről olyan számot említeni, ami ne tetszene, és ne érne meg egy kivesézést. Pop albumoknál ez nagyon ritka, hiszen szokott lenni egy pár ütős szám, a többi pedig csak olyan kötőanyagként szerepel a lemezen.
Tetszik, hogy nem csak az átlagos hangszerelés (basszusgitár, gitár, dob) jelenik meg, hanem csörgő, helyenként hárfa, mintha hallottam volna hegedűt is az egyik számban. Az énekesnő hangja pedig nagyon jellegzetes, erőteljes, ami külön piros pont, mert annyira nem kedvelem a vinnyogó alterdívákat, mint pl. Norah Jones.
Bár az idei 2010es Szigetre nem hívták el őket, én bízom benne, hogy jövőre felkerülnek a Nagyszínpad programjai közé, és ezzel számomra is még egy érv, hogy Sziget Again!
