Szóval, pályázatféle. Kósa Lajos polgármesterünk állítólag minden évben szervez valami puccos évbúcsúztató, rongyrázós estét valamikor a két ünnep között. Mivel a felső tízezer vesz ezen részt, kell a vendégeknek a belépő mellé valami ajándékot is adni. Na, ezeket ki más csinálja, mint a Medgyessy diákjai, azaz mi. A fő koncepció az az, hogy valami sokszorosítható grafikával készüljön, tehát linó, rézkarc stb. Spec szerintem ez is mutat jól egy iroda vagy lakás falán. Mert hát ezt mondták, a kiválasztottak munkái oda kerülnek. Ez a pályázat opcionális féle volt. Megnyugodtam, mivel teljesen el vagyok maradva
egyéb feladatimmal is, nemhogy még erre is szüljek valamit. Erre kitalálta másik tanárom, hogy kötelező csinálni egy plakátot.
Nagyszerű. Már maga a cím is egy borzalom: „Egyet lép a Cívis város”. Tehát ez is arról szól, hogy fényezzük halálra a várost. Na most erre találjon ki valaki egy kicsit sem elcsépelt, untig ismételt témát, ergo ne legyen rajta semmilyen debreceni nevezetesség.
Ha nem, hát nem. Ja és persze számomra másik legnehezebb feladat az volt, hogy kizárjam a gondolatimból az iróniát. Sajnos ez a Kodolányinak köszönhető, hogy ennyire sikerült átmosni az agyam egy megkeseredett, mindent kritizáló valakivé a várossal szemben.
Akkor legyen panel, és legyen valami új, ha már az. Panel matrica. Legyen echte magyar: magyar népmesék. Decól.
