Boldog karácsonyt minden idetévedő léleknek!

SK képeslapos valami, szigorúan csak karácsonyi giccsekkel.

Légy kreatív (mindig)!

A tanulmányaimból kifolyólag elvárják tőlünk, hogy mindig minden helyzetben legyünk kreatívak, legen ötletünk és elképzelésünk az adott feladatot illetően. Ez sajnos nem mindig megy, nem lehet minden alkalommal tettre késznek lenni. Mindenkinél eljön egy alkotói mélypont. Nálam ez nem inkább olyan feladatoknál jön elő, amikor úgy alapból semmit sincsen kedvem csinálni. Amikor erőltetik, hogy de mármost VALAMIT be kell adni. Ezeket nem szeretem, mert nem vagyok a munkám színvonalával megelégedve és tudom, hogy ha nem pont most kellene megcsinálni sokkal ötletesebb lennék.

Rengeteg dolog tereli el a figyelmem egyfolytában, most pl a munka. Sikerült egy igazán jó melót megcsípnem magamnak, ami egyben egy hatalmas sikerélmény, hiszen nem volt semmi protekcióm. Olvastam az állásról, küldtem fényképes önéletrajzot, egy hét múlva hívtak is: én kellek.

Erre a hónapra szól a küldetésem, a karácsonyi nagy bevásárlótömeget kiszolgálni egy könyvesboltban és ellátni azokat a teendőket amik előfordulnak. Nem véletlen hogy az igazi művészemberek nem is foglalkoznak az alkotáson kívül mással, mert igen csak eltereli a figyelmet a sok mindennapi dolog arról, hogy nekem kreatívnak kell lennem egy feladatban.

De majd ez is elmúlik, most inkább a munkában szeretnék bizonyítani és kitudja, ez lehet egy jó ugródeszka. De addig is egy szemléletes videó arról, hogyan maradj kreatív.

Engem kísért a kommunikáció

Azt hittem, hogy sikerült teljesen magam mögött hagyni a kommunikációs szak másfél évét, de nem! Kiderült, hogy a grafika szakon amit most végzek majd idén mi lesz a vizsgatéma. Kommunikáció b.meg!!!

Ez egy elég tág témakör bőven szűkítésre kerül, de most ezzel foglalkozunk, hogy kinek mit jelent ez, ki hogyan érez a téma iránt. Gyűjtögetünk, beszélgetünk róla. Ma az volt a feladat, hogy a híres ISOTYPE egységes a világ minden táján ismert jelrendszer szellemében alkotni egy közmondásból valamit.

Az enyém, echte német nyelvvel: Éhes disznó makkal álmodik avagy a Sertésállomány éhezési faktora

Minden teljes disznó jelöl 1 millió dbot, 3 országra lebontva. A zöld kis télalap pedig az országokban található tölgyes hektárban kifejezve. Minél több a tölgyes annál több jut a disznóknak, bár ez függ a malacok számától is.

Tettem bele még egy tényezőt is, ez azoknak az embereknek a számát jelöli akik gyűjtik a makkot amikor hullik, ezzel elveszik a sertések álmodozásának tárgyát. Tehát nem feltétlenül az a legkevésbé éhező ország ahol a legkevesebb disznó és legtöbb makk található.

Németország rendelkezik a legnagyobb sertés és tölgyes állománnyal. Mivel az emberek viszonylag jólétben élnek nincsenek rászorulva a makkgyűjtésre ezért elenyésző azoknak a száma akik ezzel akarnak "meggazdagodni". Így kijelenthetjük, hogy ott a legjobb az arány.

Második Nagy-Britannia ahol viszonylag kevés a sertés, mivel nem ennek a tenyészésére specializálódott az ország, de kevés is a tölgyes, nem annyira őshonos. Viszont egy angol/skót/ír/wealsi nem is fog nekiállni makkot gyűjteni, nincsen rászorulva, ezért az ábrán szereplő adat a bevándorlókból tevődik össze főként.

Utolsó pedig Magyarország, ahol ugye megfelelő számú a disznó, éppen erdő is lenne, de sajnos rengetegen gyűjtik össze a makkot, így semmiről nem tud álmodozni szegény malacka.

A gyűjtögető embereket szándákosan szürkével jelöltem, hogy egyetlen egy népcsoport, etnikum se ismerjen magára.

Android again

Már egy éve is boncolgattam a témát, hogy hát kellene nekem egy Androidos telefon. Akkor bátyám előfizetéséhez akartam, de sajnos elszámoltuk magunkat, és nem tudunk a hűségnyilatkozata miatt venni egyet. Elég sokat kellett volna várni, így letettem a dologról. Nem csak az idő miatt, de átgondoltam, hogy nekem igazából nincs is szükségem egy ilyen készülékre, megvagyok anélkül is, hogy a nap minden percében online legyek Facebookon és hasonló. Viszont ahogy a legszűkebb környezetemben lassan kezdtek beszivárogni az Androidos telefonok, rájöttem, hogy bizony nagyon nagyon hasznosak tudnak lenni.

Nem csak abba kaptam betekintést, hogy hogyan lehet kihasználni, de a készülékek terén is sok tapasztalatot szereztem. Az egy dolog, hogy elolvasom a mobilteszteket, de más hogyha egy közeli barát osztja meg a tapasztalatait. Külön pozitívum, hogy ebből a pár emberből akad lány is szép számmal, így női szemszögből is sok hasznos tanáccsal láttak el.

Tehát a készülékválasztás: nőként nekem fő szempont a kinézet. Aztán jöhetnek a technikai dolgok és a megbízhatóság valamint az ár-érték arány.

Az LG Optimus nekem elég fiús kinézetében. A kezemhez elég nagy, viszont nagyon szép a képe, és bőven megfelelne nekem a kijelző nagysága. Megbízhatónak bizonyul egy-két dolgot leszámítva, nem lassú, jól futnak rajta az alkalmazások. Megfelelő az ára, de azért mégsem érzem magaménak.

A Huawei u8500 is kinézetében elég szögletes nekem, bár már jobban a kezembe simul. Tetszik a világos-sötét színösszeállítása is. Kinézetre átment a teszten, viszont iszonyat lassú, megbízhatatlan, ismerősömnek fél év alatt már cserélnie is kellett garanciásan. Ár-értékben alul maradt.

A ZTE Blade már tényleg a nőies kategóriába sorolható, bár a matt fekete színe annyira nem jön be. Megbízható, nem panaszkodik rá sosem osztálytársam, hogy bármiféle defektje lenne, csak sajnos én ennyit nem szánok se kártyásan se előfizetésesen egy telefonra sem.

És végül jöjjön az abszolút favoritom a Xperia X8 amivel két közeli hölgy ismerősöm is rendelkezik. Imádom, megjelenésében, nagyságában, tudásában, megbízhatóságában teljesen levett a lábamról. Régóta szemeztem vele, és bármennyire hihetetlen a fekete színű változat nyerte el tetszésem. Bár igaz, hogy a fehér kicsit gagyin néz ki azzal a hátlapos átmenettel. És úgy éreztem, hogy mindenképp vissza kellene térnem a Sony Ericsson gyökereimhez.

Így megbeszéltem apával, hogy mivel az ő előfizetéséhez most lehet már új készüléket vásárolni, így na légyszi én hagy, és belement.

Már úton is a kis x8am, online kedvezménnyel apa csomagjához 19.990ért tudtam beszerezni. Korrekt ár, pont az a lékeltani határ amennyit szánok egy telefonra. Bár tudom, hogy nem a legújabb modell, de alig várom, hogy pénteken csengessen a Telenor Futár és meghozza a kis Androidkámat. És még egy kis érdekesség a végére, találtam egy nagyon jó cikksorozatot amiben a Hölgyek és az Android a téma.

At the first hour of the springtime...

Készen van, levágattam, és imádom, bár a kép nem adja vissza, mert nem is ez volt a poszt célja, de holnap készül majd egy pár olyan fotó amin látszik milyen is lett a hajam. Sokkal jobban érzem magam így és egy két új szerzeményemhez nagyon jól megy.

Barna dzseki - Bershka

Csipke drapp ruha - Atmosphere

Oxford stílusú cipő - Vateráról

Barna fonott öv - Bershka

Nyaklánc - Ebayről

Napszemüveg - Ebayről

(http://lookbook.nu/look/2308081-At-the-first-hour-of-the-springtime)

In memoriam hosszú hajam

Ezzel a képpel szeretnék búcsúzni a hosszú hajamtól. Elhatároztam, hogy levágatom így majdnem 4 évnyi növesztés után. Semmi extra dolog nem történt velem amiatt így döntöttem, egyszerűen csak meguntam. Sosem volt hosszú hajam, kisebb koromban sem csak szalagtűzőre akartam megnöveszteni. Sikerült is, és azóta is növöget. Bár volt sokszor fazonírozva, hol fodrász, hol pedig általam egyszerűen már zavar. Zavar, hogy sok idő mire megmosom, megszárítom, 3doboz hajfesték is már elég húzós összeg rá (amit ugye 2havonta illene).

Sosem voltam a hajamhoz ragaszkodós fajta, mindig úgy voltam vele, hogy ez csak haj, visszanő, max sapkát hordok egy hónapig. Akiknek kikértem a tanácsát mind azt mondták ne csináljam, mert "úú milyen szép hosszú" (de nem egészséges! töredezett, és ha nincsen frissen mosva a súly lehúzza és formátlan) és "úú én is hosszú hajat akarok, csak az enyém nem akar nőni".

Ebben szerencsés vagyok, mert gyorsan nő a hajam, lehet sokat állok az

esőben, a fene se tudja. De rájöttem, hogy ezt nem is másnak kell eldöntenie helyettem, nekem kell érezni és érzem, hogy eljött az idő, 95%-ban biztos vagyok, hogy megcsinálom. Konzultálok egyet a fodrásszal a kinézett frizura terén, aztán pedig Cest' la vie!

Te mernél stoppolni?

Nagyon belejöttünk ebbe az eddig tőlünk távol álló műfajba. Sok év alatt szinte egyszer sem fordul elő. Az utóbbi időben viszont már a harmadik olyan koncertes éjszakánk volt amikor kipróbáltuk a stoppolást, azt kell hogy mondjam: teljes sikerrel. Nem gondoltam volna, hiszen annyi rossz dolgot hallani, illetve annyira bizalmatlanok az emberek, főleg éjszaka.

Elsősorban a sofőrnek van szerintem félnivalója, hiszen ő sokkal több értékért felel mint mi. Fontos az, hogy bizalomgerjesztőek legyünk, egy fiatal lányt egy fiatal sráccal sokkal könnyebben felvesznek szerintem, mint egy nagyobb férfitársaságot. Kedvesnek, közlékenynek kell lenni és semmi gond.

Az első ilyen stoppolós éjszakánk az Kazincbarcikáról Miskolcra történt volna, ám egy olyan pár vett fel minket akik meginvitáltak minket arra a főzésre, "kertipartyra" ahova tartottak. Egy teljesen ismeretlen társaságba csöppentünk, jól megetettek és megitattak minket, reggel pedig a srác elvitt kocsival Miskolcra a vonthoz. Teljesen ledöbbentünk, hogy igen vannak ilyen figurák is.

De volt, hogy taxis vett fel hajnal fél 3kor és egy fillért nem kért a Zirc-Veszprém távolságért, illetve legutóbb egy 50+bácsika aki Makó-Szeged távot tette meg velünk. Útközben megállt egy éjjelnappalinál és meg se kért minket, hogy szálljunk ki a kocsiból, pedig fő az óvatosság - gondolnánk mi. Megint nagy álleesés. Mindezek szinte elsőre, nem vártunk soha egy óránál többet, volt hogy kb 5 percet!

Annyira bejött a dolog, hogy én már szinte várom, hogy kikkel hoz össze a sors ily módon. Bár sosem csinálnám ezt egyedül és sosem ülnék be külföldi rendszámú kocsiba. Jó móka nagyon és kényelmes is.

Drink me

Már régen jelentkeztem, beindult a nyaram, fesztivál fesztivál hátán, koncertek, összejövetelek. Nem sajnálom a dolgot, de menetrend szerint megjelent vele a betegeskedés és a megfázás is. Nyár lévén nem túl sok iskolai feladatról tudok beszámolni, így most is csak egy kis szösszenetre futja.

Hegyalja fesztiválon találtam az erdőben a homokban egy kis üres üvegcsét. Gyanítottam, hogy régebben valami keményebb drog lakozhatott benne amit injekciós tűkkel szívtak ki. Egészségügyben láttam hasonló fiolákat. Hazahoztam, jól kifertőtlenítettem és eszembe jutott, hogy ebayen láttam tök jó kis nyakláncokat ami az Aliz Csodaországban című történetben is szerepel. Kis felirattal: igyál meg!

Faragtam hozzá egy nagy parafadugóból kis dugót, tettem bele akasztót, nyomtattam kis címkét, kerestem és kifényeztem hozzá egy ősrégi kulcsot.

Bár a nyaklánc nem stílusom, de örömmel töltött el ebben a nagy rohanásban egy kis kreatívkodás. Nem csak a megalkotás, de a fotózása, koncepció kitalálása, utómunka. Kárba nem fog menni, van egy barátnőm akinek nagyon fog tetszeni, rajong a Tim Burton filmekért is, maximum neki ajándékozom.

Old photo

Az egyik kedvenc autóm a bogár, tudom közhely, mert sok mindenkinek, főleg lányoknak az jön be. De az én szerelmem ős régóta tart. Mondjuk az első számú az a Kispolski lesz, mindig is olyat akartam, kicsi koromban az volt az álomautóm, de rá kellett jönnöm, hogy sajnos ami 1992-ben menő volt, így 2012 felé már nem az. Még jogosítványom sincs, nem hogy autóm, nem is tervezem mostanában egyiket sem, nincs rá szükségem. Így mire odajutok szegény Polski már a múlté lesz, így lépett helyébe második szerelmem a VW Beelte. Mivel haladok a korral nem is igazán a régi izgatja a fantáziámat, hanem az új. Sötét metálkékben...hmmm...

De a régi bogár elég jó koncepcióként szolgál képekhez. Már régóta akartam ilyen old photo jellegű, filmszalaggal, koszfoltokkal tarkított, színhelytelen képet. Hát most lett :D

A mai összeállítás(aim) képekben...

Gondoltam, ha bárki tölthet fel képet a Lookbookra, és tényleg a legeslegeslegegyedibb kinézetekkel, nem csak a pálcika lányok, akkor én is miért ne? Így ma ex középiskolai osztálytársammal, Bettivel tettünk egy kört a Tóciban. Már tettem itt közzé olyan képeket amiket ő készített rólam. Ha a fotózásomról van szó, csak magamban és benne bízok meg teljesen. Nagyon egyezik az ízlésünk, és fél szavakból is tudja, mi az amit én is fotóznék magamon. Egy-két kész kép.

Hosszú ing - H&M

Farmer short - Handmade, sajátmagam készítettem pénteken turizott hosszú farmerből. Na jó, anya segített kicsit a varrós részeknél, de magam koptattam és dizájnoltam

Kék hosszú ing - Bershka

Farmer short - Handmade

Szandál - Csehországból

Öv - Jeans Club

Táska - H&M

Mi lenne ha....

Néha eszem bejut a következő kérdés: milyen lenne a világ egy napja nélkülem? Nem, nem vagyok ennyire nagyképű, hiszen nyílván a nagy részének fel sem tűnne, még csak a tág környezetemnek sem esetleg annyi, hogy „nem láttalak tegnap Facebookon”, a legszűkebb környeztem viszont hogyan viselkedne? Egy nap nélkülem: nem elutaztam, nem tudnak felhívni telefonon, egyszerűen nem léteznék arra a napra…Van, aki aggódna értem? Anyáék biztosan. Van, akinek fel sem tűnne? Lenne olyan, akitől várnék valamiféle érzelmet, de semleges marad? Lehet… Kipróbálnám szívesen.
Nem vagyok az a depressziós fajta, sőt taszítanak azok a mártirkodó, önmarcangoló személyiségek, akik nem képesek semminek sem örülni, és élvezni az életet akármilyennek. Ezek nem depresszív gondolatok, egyszerűen kíváncsiság.
Milyen lenne a világ egy napja nélkülem?

Sportosan

Ez pedig a sportos összeállásom, saját ruháimból válogatva.


Extra csőszárú farmer - Cherokee
Felső - Turi
Kendő - H&M
Dzseki - Bershka
Cipő - Converse One Star

Életem első aktja

Így megkésve jutottunk el az idei tanévünkben az akt részhez. Bővebben nem is akarnék hozzáfűzni semmit sem. Az arca nem sikerült, arra viszonylag kevés figyelmet fordítottam, modellre nem igazán hasonlít, inkább olyan szomorkás, öregebb kinézetű, még akit rajzoltunk 25év körüli fiatal vidám lány volt.

(szénrajz, A2-es méret)

A mai outfitem

Bő egy éve igen csak elkezdett érdekelni a divat, egy nagyobb stílusváltáson is átestem, eldobtam a bő fiús dolgokat, és üdvözöllek make up, magassarkú és nőies darabok. Mellesleg a váltás elég sokat dobot az alakomon, hiszen nem mindig az a legelőnyösebb, ha minél görcsösebben akarjuk takargatni magunkat.

Már nem érdekel milyen márkájú a cipőm, sokkal inkább, hogy mi van rajtam. Azt hiszem csak a megfelelő ösvényre kellett rátalálnom és meglepetésemre annyira rossz ízlésem nincs is. Elég sokat böngészgetek a témában, egyik kedvenc oldalam a Lookbook.com ahol rengeteg outfittel találkozik az ember. Nagyon hasznos lehet, gyakran merítek ötletet mi tetszene, mit akarok beszerezni feltétlenül, és mi az a stílus amit egyáltalán nem képviselnék. Részeben, mert nincs hozzá alakom, részben mert ennyire bevállalós nem vagyok. Ízléses összeállásokról van szó, szeretem nézegetni, és nem is kell feltétlen a legdrágább, legmárkásabb dolgokra gondolni.

Íme a mai összeállításom a lookbookon felbuzdulva, most csak így katalógus formában.

Blézer - New Yorker, Fishbone

Trikó - Philiph Russel

Short - Denim Co

Cipő - H&M

Táska - H&M

Öv - Jeans Club

Napszemüveg - Ebay

A császár új ruhája

Feladat: betűrajzból egy illusztrációs oldalpár készítése egy tanmeséhez, a tanult tipográfiai szabályok felhasználásával. Eszköz: mindegy.

Az én választott mesém Andersentől A császár új ruhája lett, a technika, mivel nyomtatva kell leadni, ezért mindenképpen a legvégső lépés a beszkennelésnek kell lennie. Elemenként szkenneltem, megrajzoltam a fekete körvonalakat, szkenn, javítás, mentés. Akvarell érdes pappírra kevés vízzel, direkt foltszerűen festettem a körvonal alá, szkennelés, javítgatás, és alátettem a fekete körvonalnak. Ez pedig az eredmény.

Az illusztrációm véglegesnek mondható, a szövegem nem ez lesz, ez csak egy rövidített változat, egy hosszabb szöveg kerül rá, több oldalas, és nem is PSel fogom hanem Adobe Illusztratorral, de az nincs most a gépemen, így holnap a suliban órán fogom befejezni a tipo részét. Most csak mutatóba került a kép mellé.

(Nagyban)

Kanári-szigetek II.

Rendezgettem az utazgatós képeimet, és átnéztem a legutóbbi, Kanári-szigetes képeket is, és rájöttem, hogy én bizony még egy pár dologról írni szerettem volna. De ami késik nem múlik, tehát itt van egy pár érdekesebb fotó.

Az első a Timanfaya Nemzeti Parkban készült, ami végül is a vulkáni működés, és felszínformaláshoz kötődik. Fura volt, hogy nekünk a nemzeti park kifejezésre, valami erdős, sok-sok nővényes terület ugrik be, itt sok szikla, és felszíni képződmény van. Még mindig aktív lávafolyam folyik a sziget alatt és ezt kihasználva nem csak fűteni de grillezni is lehet. A park éttermében láván sütött specialitásokat kóstolhat meg az ember. Hát nem szeretne minden férfi egy ilyen tűzhelyet a kertjébe?!

Aktív láva kb 6 méter mélyen. A fotó nem lett éppen a legjobb, hiszen én magam sajnos nem tudtam a lyuk felé hajolni, félő volt, hogy odalesz a szemöldököm, illetve a hajam. A láva forró illatát viszont sosem fogom elfelejteni, semmihez sem lehet hasonlítani.

És készül a finom hús. Csak gondolom, hogy finom, mert megkóstolni ilyen árakon nem kóstoltunk semmit sem.

Végül de nem utolsó sorban, egy régi hajóroncs a part közelében. Jól látszik rajta a dagály magassága. Így nappal még annyira nem is félelmetes, de éjszaka eléggé hátborzongató.

"...Vigyél messze május"

Lassan május közepe van, rohan az idő, pár hét és már a szakmai gyakorlatomat fogom tölteni a számítógép előtt kockulva, miközben mindenki a réten fog szaladgálni, lepkéket kergetve, és virágokat szedve. Bár ez plusz pont, hogy a középiskolásokkal fogunk végezni a gyakorlattal, így viszont május végén véget is ér a tanévünk.

Hónap végén várható prágai utazásunk is, így elkezdtem nézelődni, hogy milyen látványosságokat akarok feltétlen megnézni stb. Ez tőlem viszonylag szokatlan dolog, nem szeretem magam előre beleásni a dolgok mélyébe, mert ha esetleg nem jut rá idő, csak csalódás a vége.

Nekem nagyon tetszik a város első blikkre, főleg, mert építészetileg nagyon közel áll Budapesthez. A vár, a látkép minden nagyon hasonló, így szerintem biztos otthonosan fogom magam érezni, és biztos tetszeni fog, mert a fővárosunkat is szépnek tartom.

Ja és nem vagyok sörös alkat, de azt hiszem egy echte cseh sörre benevezek, és várhatóan a sörgyárba is teszünk látogatást.

Az út autózós mozzanatát viszont nem várom, még sosem utaztam ilyen formán több száz kmereket egyhuzamban, de biztos túlélem majd, bár most nagy kedvem lenne repülni is.

Marilyn Monroe

" Csak meztelenül érzem fesztelenül magam"

Haldal

A hidegtűből kiindulva nem nagyon vártam, hogy elérjünk a rézkarc részhez. Nem nagyon tetszett meg maga a technika, de beláttam a rézkarcnál hogy az sokkal de sokkal egyszerűbb. Kb mintha rajzolna az ember, nem kell erőt sem kifejteni hozzá, így sokkal pontosabb vonalakat lehet húzni.

Egy réz lemezt (mi kicsit csaltunk, mert cinkre csináltuk, mivel hogy a réz dupla annyiba kerül, így próbának most csak ezzel kezdtünk) le kell alapozni különféle eljárással, így kerül rá egy réteg. Tulajdonképpen ezt kell felkarcolni, majd salétromsavban 20 perc áztatni, így az ahol az alapozó anyag nem takarta a lemezt belemaródott, itt vette fel a festéket.

Hidegtűvel ellentétben van lehetőség kijavítani is az elvétett vonalakat, egyszerű gyantaoldattal vagy alkoholos filccel. A lényeg hogy a sav ne marja.

A továbbiakban az eljárás ugyan az mint a többi technikánál. Festékezés, festék letörlése, és merített, vizes lapra mélynyomás. Szárítás és gyönyörködés az elkészült műben.

A témánk a víz volt, csak így egyszerűen. Arra jöttem rá, hogy imádok illusztrálni főleg dalszövegeket és adta magát a 30Y Haldal című dala.

Tehát a kép és a videó&dalszöveg. (sajnos youtubon csak ilyen gagyi videóváltozatot leletem a "stúdiódalról")

ágyba bújtak a halak az este

a fiúhal a lányhalba tette

halba bújtak a szív s a lélek

mert hogy ők úgyse beszélnek

hal vagyok néha úgy képzelem

vagy helikopter és a propellerem

egy faágba valahogy beleakad

a világra levelek hullanak

vagy zöldben kutyaszar a hó alatt

valahogy emléknek pont ott maradt

az életben egyetlen ami olyan

mint amilyennek tényleg szánva van

ágyba bújtak a halak az este

hogy pikkely ér a pikkelyekre

mert hínárral úgy körbeszőve

vannak lenn hogy már előre

látom amint fönt lebegnek

hogy halakból dögök lettek

és hogy rajtuk épp jóllaknak

azok akik még halak maradtak

valami csalogatja őket ott

a víz égbolt és benne csillagot

árulnak olcsón és kitűzhetik

hogy mutogathassák a seriff van itt

csillaggá válunk mind a tengeren

a vízben hívogatjuk akiken

nincsen még csillag s a mellük alatt

nem szív van nem lélek hanem halak

Vázlatpontok

Mostanában foglalkoztat a fashion jellegű rajzok, de inkább modernebb Photoshop színezéssel, feldolgozással. Ennek eredményeképpen itt az első rajzom. Alap: fekete kézzel rajzolt tusvonal, majd szkennelés, javítgatás, színezés. Ezentúl vázlatpontokként fog szerepelni a bejegyzések között, nem is kommentálnám.

Nagyon C.o.D feelingem van

Volt egy feladatunk szakmai órán ami ilyen kitöltő űrként szolgált, hogyha éppen nincs semmi konkrét határidős munka, akkor se unatkozzunk, ki-ki gyakorolja a Ps-t. Választani kellett egy viszonylag nagy felbontású alap képet egy külső vagy belső térről, majd azt lerombolni, átalakítani, akár valami futurisztikus dolgot létrehozni. Bármi csak a vége egy meghökkentő legyen. Én arra jutottam, hogy maradok a háborús témánál, viszonylag sok nagy felbontású képet lehet hozzá találni kellékként, illetve megspóroltam az átszínezéseket, mivel egy ilyen régi fénykép hatást hoztam létre. Na meg amúgy is szeretem a C.o.D-ot, szóval adta magát. Nagyon autentikus háborúsra nem vettem a figurát, azt hiszem amit betettem repülőket a II. Világháború idején még nem is léteztek, valamint a katonák se egy oldalon állnak öltözékük szerint, de a kép összképében lényegtelen momentum. Néhány fázist is mentettem, valamint az alap fotót is.

(Ehun van ni nagyban)

Móricz Zsigmond: Úri muri

Íme elkészültem a betűrajzos beadandómmal. Feladat: tetszőleges méretű plakát készítése Móricz Zsigmond: Úri muri c. műve alapján. Lehet fekete-fehér, vagy színes. A megadott stílusok: Bauhause, szecesszió, Litográfia. Most sajnos kézzel kellett az egészet készíteni, bánatomra, mivel nem tudok rajzolni annyira, hogy kiteljesedjen az ami a fejemben összeáll.

Első körben én szecesszióban gondolkoztam, de rájöttem, hogy a franc se fog a sok indás, leveles, virágos témával pöcsölni. Amúgy is a régi francia Lautrec litós plakátokba beleszerelmesedtem, de időhiány miatt a litográfia alapból ki lett lőve. A Bauhaus pedig borzasztó messze áll tőle, számomra érzelemmentes, rideg.

Tehát gondoltam egyet és készítettem valami litó utánzatot. Igen, nagy jóindulattal nevezhető utánzatnak, inkább olyan vegyes technikára sikeredett. A betűk pedig már a bemutatott Art Nouveau stílusban íródtak.

A műről annyit kell tudni, hogy Alföldön a millenniumi időkben játszódik, dzsentik, mulatozás, szerelem, ármány, csalódás, elkeseredés, öngyilkosság. Tipikus Móricz cselekményszerkezet.

Vegyes technikával készítettem: alap az vízfesték, kitöltés az porpasztell, és a körvonalak tus.

Nekem ez nem volt akkora muri...

Levelet kaptam lájv!

Végre megérkezett Kínából a fejhallgatóm amit rendeltem 1500ftért! Ebay én így szeretlek (L) És végre tudok majd zenére futkorászni, és nem kell szarakodnom, hogy visszategyem a fülembe a fülhallgatót.

Art Nouvelle

Hát persze, hogy sohasem azzal foglalkozok amivel kellene. Több folyamatban lévő feladatom van, ezekből, ha minden igaz jövőhéten már tudok is mutatni valamit. Egyik ismét betűrajzos feladat lesz: Móricz Úri muri című művéhez plakátot készíteni 3 választható stílusban. Én a szecesszió egy tágabb modernebb értelmezését választottam. Sajnos bánatomra kézzel kell rajzolni, tervekkel készen vagyok, kivitelezés holnapra marad.

Valamint van szintén egy izgalmas feladatom csomagolás dizájn tervezés. Ebben is igen jól haladok, de ezt viszont csak akkor akarom megmutatni ha ki lesz nyomtatva, összehajtva, "megtöltve". Valamint lesz egy háromnegyed éves zárásunk és addigra minden elmaradt dolgot be kell pótolnom.

De addig is itt egy kis szösszenet ma estéről. Ami ihlette az a art nouveau stílus, illetve a Nouvelle Vague zenekar. Így készítettem egy kis egyveleget. Így született az ART NOUVELLE.

Szoba felújítás

Már egy pár hete átalakítottam a szobámat, de most jutottam el odáig, hogy meg is mutassam. Évek óta, mióta dupla ágyam van, egy helyen volt, de meguntam, és áttoltam az ablak elé. Nem tudom, hogy csak a környezetváltozás miatt, de egy picivel jobban is alszok így, a tévét is kényelmesebben tudom nézni.

Már kisiskolás korom óta anyáék engedték, hogy én magam válasszam ki a szobám színét, illetve, hogy én is fessem ki, dekoráljam. Kisebb koromban Micimackót és egyéb gyerekdolgokat rajzoltam, aztán pedig voltak nonfiguratív csak úgy feldobott pacák a falon, bár azok a rengeteg képtől és posztertől nem látszódtak.

Pár éve ahogy kifestettem "hanga vörösre" és feldobtam egy festett bordűrt, valahogy abba is maradt a folyamat. Nem tettem ki különösebben képeket, így is elég intenzív a színe, nem akartam még jobban zsúfolttá tenni.

De most, hogy átpakoltam az ágyam, a falfelület ott szabad lett, szinte ordított, hogy valamit kellene festeni. Eleinte falmatricát szerettem volna, ami vinil fóliából van kivágva, de a lambéria miatt elég egyedi méret kellett volna, így úgy döntöttem marad a festés. Alapanyag úgy is van mindig itthon.

Azért sem tettem vissza képeket, mert minden festésnél kínkeservesen lehetett csak a ragasztónyomokat ledörzsölni a falról, ezért most úgy döntöttem, hogy spárgát feszítek ki, és mini csipeszekkel fogok egy pár fotómat kitenni. Még hiányos, de már gyűjtögetem a képeket, és csipeszt is vennem kell.

Az utolsó elem pedig a "babzsák" fotelem, amit anya varrt nekem. Polisztirol gyöngy helyett apró szivacs nyesedék van benne, de így is nagyon kényelmes, ágy előtt elhelyezve ezen szoktam tvzni, enni, rajzolgatni. A szobám többi részén is tervezek változtatást, de iszonyat kupi van, így most az titokban marad.

Vous voulez une tasse de café?

Unatkoztam így firkálgattam egy kicsit Photoshopban. Bár sajnos nekem itthon nincs tabletem, erősen gondolkozok rajta, hogy szerezni kellene egyet. A suliban egyre többet használom, és teljes mértékben kézzel rajzolt képnél nagyon-nagyon hasznos. Jól jött volna például ennél is, de annyira szerintem nem lett szörnyű :)

Futok

Valahogy megragadtam fogyás ügyében egy szinten, és ez nem teszik. Karácsony után egy hónapomba került egészséges ütemben lefogyni azt a 2 plusz kilót ami feljött, aztán megint februárban sikerült visszaszedni másfelet. Ennek oka az volt, hogy egy hétig nem voltam itthon, sajnos nem ehettem mindig egészséges ételt, nem tudtam tornázni ahogy megszoktam, valamint itthon is sok-sok finomság várt rám. A mozgás kicsit háttérbe szorult, ami nem is igazán a lustaságom miatt alakult így, hanem mert már kicsit unom az itthoni tornát. Konditeremre még mindig nincsen szabad átcsoportosítható tőkém, plusz a közelben nincsen már egy sem, és nem akarok buszozni villamosozni a város másik végébe, hogy csak a futópadon fussak.

Így elhatároztam, hogy szabadban futok, igaz még hidegecske van hozzá, de eddig nem okozott problémát. A google maps segítségével meghatároztam magamnak a kívánt távot. Mivel eddig nem futottam soha rendszeresen nem tudtam mennyi is van bennem. Tesiórákból kiindulva, amikor a Keri körüli mintegy 500m-es távolságot nem tudtuk megtenni, gondoltam nem teszem magasra a mércét, hogy ne egyből kudarccal kezdjek neki. Bár mivel lassan 3 hónapja rendszeresen tornáztam, már egy állóképességem lett, így is annál maradtam, hogy 2,2km oda-vissza kezdésnek pont jó lesz.

És láss csodát, ment. Első nap visszafele 2x megálltam, egyszer sajnos piros lámpa miatt, és mivel a pulzusom nem maradt szinten, nehéz volt visszazökkenni, így másodjára is sétáltam egy keveset. Viszont tegnap visszafele már csak 1x álltam meg sétálni kb 20 métert.

Büszke vagyok magamra és amikor odáig jutok, hogy oda-vissza egyszer sem kell megállnom, minden kínszenvedés nélkül megy a táv, megpróbálok az Aldiig elfutni, ami már 1,7km.

Ma ráálltam a mérlegre és csodák csodája, az a másfél kiló el is tűnt, tehát visszanyertem a decemberi versenysúlyomat!

Betű, mint művészi alkotás

A cím a feladatom tárgya is egyben. Betűrajzból kell holnapra leadni, egy 21*29-es méretű munkát, minden szak a rá jellemző technikájával kell, hogy elkészítse. Tehát a festők festik, a fotósok fotózzák és így tovább. Szerintem most ebben a feladatban a mi szakunk az alkalmazott grafika van nagyobb előnyben, mert hiába lehet az összes többivel nagyon látványos dolgokat alkotni, talán a miénk jobban megállja a helyét. Lehet abból akár reklám, plakátterv vagy bármi más. Segítségül kaptunk egy linket, hogy mire is gondolt a tanár, amikor azt adta meg, hogy betű mint művészi alkotás, bár én tágabbra húztam ezt a fogalomkört, és egy montázsos jellegű képet csináltam, aminek a középpontjában az írás, a levélírás, boríték, fényképek, emlékek megőrzése, és mint olyan, emberek közötti kommunikációt próbáltam előtérbe helyezni, mivel mostanában a digitális világ miatt eléggé háttérbe szorultak ezek a dolgok. Párizs pedig csak a franciás vintage feelinget adja.

Nagyon szeretem a kurzív betűtípusokat, előszeretettel használom őket, tetszenek az egyébként nem csicsás hadwritting fonts-ok. A képet szándékosan "zsúfoltam" tele sok kis részlettel, hogy többször meg kelljen nézni ahhoz, hogy összeálljon egy egésszé. És végül, hogy tényleg valami személyeset is vigyek a képbe, segítségül hívtam mamám régi fényképeit.

Ha tetszik majd a tanáromnak, akkor még a többi tetszetős képpel együtt ki lesz állítva a suliban egy darabig, bár ezt nem hiszem, mivel jóval elrugaszkodtam a megvalósítandó feladattól. Nekem azért tetszik így is, ha másra nem, gyakorlásra jó volt.

(Nagyban pedig itt)

Kanári-szigetek: a szállás

Nem igazán szándékszom bővebb beszámolót írni az utazásomról, mert egyrészt nem is tudnék mindent összefoglalni, mert annyi volt az impulzus, másrészt olvasni másoknak biztos elég unalmas lenne. Ezeket át kell élni. Ám egy-két dolgot megemlítenék, úgy mint a szállás. Nagyon pozitív csalódás volt. Sok helyen olvasható, hogy külföldön előszeretettel vágják át a turistákat, olyan szállást hirdetnek ami nem is úgy néz ki, vagy a 3csillag nem annyi gyakorlatban.

Azt hozzá kell tennem, hogy szállodák terén nincs nagy tapasztalatunk, Máltán voltunk egy 2csillagos apartmanban amire azt mondtuk, hogy bőven jó, illetve hostel szállásaink voltak Londonban, amit szinten nem lehet egy ilyen színvonalhoz hasonlítani.

Már az indulás előtt linkeltem a szállodánkat a Club Las Colinat, de íme, birokba vettük, kipróbáltuk, és jó! A szobák elrendezése nagyon jó, én elve egy egyterű kis stúdiót vártam. Arra nem is számítottam, hogy külön étkező, hálószoba, nappali. Bár a kedvezményes ár azt foglalta magában, hogya szálloda mögötti sziklás pusztaságot látta az ember az erkélyről, de engem ilyen zavar a legkevésbé. A szoba 2főre lett foglalva, de a pótágy be volt készítve, illetve a nappali helyiségben mint látjátok van egy közepes méretű szivacsos ülőgarnitúra. Egy kisebb termetű felnőtt pont elférne rajta, így a pótággyal együtt simán 4fő is elfér. Külön szobáknak köszönhetően pedig a párok nem zavarnák egymást. Az apartmanok kívülről is megközelítőleg, nem kell recepción áthaladni így senki sem látná, hogy eredetileg 2 fős lakást 4en használják.

Az "udvarban" medence is van. A fürdőszoba tiszta, a konyha jól felszerelt, bár meleg víz a zuhanyzáshoz kevéske volt. Én egyedül elhasználtam 5-8perc zuhanyzással az egészet, de összességében nekem ***** volt! Ajánlom mindenkinek!

Világvége szerelem

Ismét kaptunk egy megrendelői faladatot a héten. Nekünk kellett megtervezni, a mi kis csapatunknak, a Csokonai Színház egyik most induló darabjának plakátját. A dolog izgalmasan hangzott, legalább is izgalmasabban, mint az "Egyet lép a Cívis város" ömlengés. Mivel én a hét elején külföldön voltam hazaérve szerda hajnalban szembeültem a dologgal, hogy csütörtök éjfélre mindenkinek egy plakát tervvel el kell készülnie, és a színház vezetése ezekből fog válogatni.

Egy napom volt összedobni, még a többiek a dologról már hétfőn értesültek. Én pedig csak egy összefoglaló emailt kaptam arról, hogy mi is ez a darab, a formai követelményeket illetve a szövegkönyvet, még a többiek azért élő szóban lettek tájékoztatva. Na de nem panaszkodom én addig a 22 fokban süttettem a hasam. Valamit valamiért, nem?

Feladat tehát: Csokonai Színház számára Jantyik Zsolt és a PG Csoport: Világvége szerelem című zenés darabjának a plakátjának a megtervezése. Igazából teljesen szabad kezet kaptunk, annyi könnyítés volt, hogy elküldték a betétdalokat, illetve a rendezésről úgy tájékoztattak, hogy az előadás közben a zenekar arany angyalszárnyakkal fog "lebegni" a színpad fölött. Valamint, hogy szeretnék ha Debrecenhez köze lenne a képi világnak.

Tehát Világvége szerelmem, akkor kell egy szerelmespár. Retrós, szoc-reálos hangulat, ismét a panelek előtérben, elvont urbánus hangulat. Ahogy a megadott alcím is fogalmaz: kortárs zenés keserédes. Ez pedig az én plakáttervem. Különösebben nem kommentálnám.

Pénteken kiderült viszont sajnos, hogy az igazgatóság minden olyan tervet visszadobott amin épületek vannak (nesze neked debreceni képi világ), ezért az enyém sajnos, és még legalább 8 osztálytársé ugrott. Végül 2 másikból választanak majd hétfőn, a győztessel biztosan találkoztok a színház előtt elhaladva majd márciustól.

Bánni nem bánom a dolgot, mert nem szóltak erről a megkötésről, és aki elolvassa a szövegkönyvet egyből ez a feeling árasztja el, amit én is megpróbáltam megvalósítani, ők viszont valami romantikusabbat kerestek.

(Nagyobban ide kattintva)

Térképem

Verus említette: kíváncsi, hogy merre fele voltam már, tessék gyorsan összedobtam egy vaktérképet. Ezek csak azok a városok ahol a barátommal együtt voltunk, az elmúlt 3 évben. A térképről ha teljes akarok lenni lemaradt Kassa és egy két kisebb külföldi kiruccanás szomszédos országokba. Brüsszelt és Lanzarotét szándékosan kihagytam, hiszen még nem repültem le a távot, illetve tavaszi tervként szerepel Prága, de addig még nagyon sok idő van és gondolatként motoszkál bennünk csak. Nagyobb méretben klikk ide.

Ismét utazok: Kanári-szigetek

Ha nem esik le az évszázad legnagyobb hava csütörtökre Magyarországra, illetve másfél nappal később Brüsszelre, akkor, ha minden jól megy 4 napot töltünk majd el a Kanári-szigetcsoport Lanzarote szigetén. Igazából babona miatt sem írtam eddig az utazásról, hiszen semmit sem akartam elkiabálni. Tőlünk már megszokhatták az ismerősök, hogy nagyon „low costban” nyomjuk, tehát reptéren alvás, minimál költségek, sok-sok gyaloglás.

Most valamiért ez a jó szokásunk felborulni látszik, hiszen a repjegyünk nem 1ft, 10ft, 1000ft, hanem oda vissza brüsszeli átszállással (ott másfél napunk) fejenként 12ezer ftra jött ki budapesti indulással. Ami hozzánk képest sok, más pedig kiröhög, és hitetlenkedik, hogy ennyiért a Kanári-szigetek?!

Igen ennyiért. Remélem a legjobbakat. Az ottani közeledést ha minden jól megy bérelt autóval oldjuk meg. Ki is néztük a VW Fox gyönyörűséget, elvileg azt kapjuk, de a cég mindenképp hozzá hasonlót biztosít számunkra tehát valami 3 ajtós, kis fogyasztású mini(bb) csodát. A bérlés apropója pedig az olcsóság, 3 napra 50€, és a benzin is fele annyi, mint itt nálunk. A kis sziget miatt a biztosítás is egész kedvező, tehát mindenképp autós közeledést választottuk. Szállásunk is akad, a téli „holt” időszak miatt is egész emberi áron tudunk már 3csillagos szállodában aludni.

Nagyon várom már, hogy kiszabaduljak ebből a szürke hétköznapokból. Ebből a nyálkás, téli időből, és várom hogy köszöntsön a 20fok. Tehát ujjak csuriban, hogy sikerüljön a Brüsszel-Lanzarote repülőút mintegy 4 óra hosszját végig ülnöm, és eljussak erre a régen áhított helyre. Semmi sem lehetetlen, alig egy éve még Málta tűnt elérhetetlennek, mára már azt is magam mögött tudhatom. Tehát csak előre, vár a napfény, a meleg tavaszi idő és a kikapcsolódás. Tudom, kapjam be, de ez van, bárki számára elérhető, ha akarja. És még okostelefon sem kellett a megszervezéshez, de az is lesz nálunk a biztonság kedvéért ;)