Te mernél stoppolni?

Nagyon belejöttünk ebbe az eddig tőlünk távol álló műfajba. Sok év alatt szinte egyszer sem fordul elő. Az utóbbi időben viszont már a harmadik olyan koncertes éjszakánk volt amikor kipróbáltuk a stoppolást, azt kell hogy mondjam: teljes sikerrel. Nem gondoltam volna, hiszen annyi rossz dolgot hallani, illetve annyira bizalmatlanok az emberek, főleg éjszaka.
Elsősorban a sofőrnek van szerintem félnivalója, hiszen ő sokkal több értékért felel mint mi. Fontos az, hogy bizalomgerjesztőek legyünk, egy fiatal lányt egy fiatal sráccal sokkal könnyebben felvesznek szerintem, mint egy nagyobb férfitársaságot. Kedvesnek, közlékenynek kell lenni és semmi gond.
Az első ilyen stoppolós éjszakánk az Kazincbarcikáról Miskolcra történt volna, ám egy olyan pár vett fel minket akik meginvitáltak minket arra a főzésre, "kertipartyra" ahova tartottak. Egy teljesen ismeretlen társaságba csöppentünk, jól megetettek és megitattak minket, reggel pedig a srác elvitt kocsival Miskolcra a vonthoz. Teljesen ledöbbentünk, hogy igen vannak ilyen figurák is.
De volt, hogy taxis vett fel hajnal fél 3kor és egy fillért nem kért a Zirc-Veszprém távolságért, illetve legutóbb egy 50+bácsika aki Makó-Szeged távot tette meg velünk. Útközben megállt egy éjjelnappalinál és meg se kért minket, hogy szálljunk ki a kocsiból, pedig fő az óvatosság - gondolnánk mi. Megint nagy álleesés. Mindezek szinte elsőre, nem vártunk soha egy óránál többet, volt hogy kb 5 percet!
Annyira bejött a dolog, hogy én már szinte várom, hogy kikkel hoz össze a sors ily módon. Bár sosem csinálnám ezt egyedül és sosem ülnék be külföldi rendszámú kocsiba. Jó móka nagyon és kényelmes is.

Drink me

Már régen jelentkeztem, beindult a nyaram, fesztivál fesztivál hátán, koncertek, összejövetelek. Nem sajnálom a dolgot, de menetrend szerint megjelent vele a betegeskedés és a megfázás is. Nyár lévén nem túl sok iskolai feladatról tudok beszámolni, így most is csak egy kis szösszenetre futja.
Hegyalja fesztiválon találtam az erdőben a homokban egy kis üres üvegcsét. Gyanítottam, hogy régebben valami keményebb drog lakozhatott benne amit injekciós tűkkel szívtak ki. Egészségügyben láttam hasonló fiolákat. Hazahoztam, jól kifertőtlenítettem és eszembe jutott, hogy ebayen láttam tök jó kis nyakláncokat ami az Aliz Csodaországban című történetben is szerepel. Kis felirattal: igyál meg!
Faragtam hozzá egy nagy parafadugóból kis dugót, tettem bele akasztót, nyomtattam kis címkét, kerestem és kifényeztem hozzá egy ősrégi kulcsot.
Bár a nyaklánc nem stílusom, de örömmel töltött el ebben a nagy rohanásban egy kis kreatívkodás. Nem csak a megalkotás, de a fotózása, koncepció kitalálása, utómunka. Kárba nem fog menni, van egy barátnőm akinek nagyon fog tetszeni, rajong a Tim Burton filmekért is, maximum neki ajándékozom.


Old photo


Az egyik kedvenc autóm a bogár, tudom közhely, mert sok mindenkinek, főleg lányoknak az jön be. De az én szerelmem ős régóta tart. Mondjuk az első számú az a Kispolski lesz, mindig is olyat akartam, kicsi koromban az volt az álomautóm, de rá kellett jönnöm, hogy sajnos ami 1992-ben menő volt, így 2012 felé már nem az. Még jogosítványom sincs, nem hogy autóm, nem is tervezem mostanában egyiket sem, nincs rá szükségem. Így mire odajutok szegény Polski már a múlté lesz, így lépett helyébe második szerelmem a VW Beelte. Mivel haladok a korral nem is igazán a régi izgatja a fantáziámat, hanem az új. Sötét metálkékben...hmmm...
De a régi bogár elég jó koncepcióként szolgál képekhez. Már régóta akartam ilyen old photo jellegű, filmszalaggal, koszfoltokkal tarkított, színhelytelen képet. Hát most lett :D



A mai összeállítás(aim) képekben...

Gondoltam, ha bárki tölthet fel képet a Lookbookra, és tényleg a legeslegeslegegyedibb kinézetekkel, nem csak a pálcika lányok, akkor én is miért ne? Így ma ex középiskolai osztálytársammal, Bettivel tettünk egy kört a Tóciban. Már tettem itt közzé olyan képeket amiket ő készített rólam. Ha a fotózásomról van szó, csak magamban és benne bízok meg teljesen. Nagyon egyezik az ízlésünk, és fél szavakból is tudja, mi az amit én is fotóznék magamon. Egy-két kész kép.

Hosszú ing - H&M
Farmer short - Handmade, sajátmagam készítettem pénteken turizott hosszú farmerből. Na jó, anya segített kicsit a varrós részeknél, de magam koptattam és dizájnoltam


Kék hosszú ing - Bershka
Farmer short - Handmade
Szandál - Csehországból
Öv - Jeans Club
Táska - H&M



Mi lenne ha....

Néha eszem bejut a következő kérdés: milyen lenne a világ egy napja nélkülem? Nem, nem vagyok ennyire nagyképű, hiszen nyílván a nagy részének fel sem tűnne, még csak a tág környezetemnek sem esetleg annyi, hogy „nem láttalak tegnap Facebookon”, a legszűkebb környeztem viszont hogyan viselkedne? Egy nap nélkülem: nem elutaztam, nem tudnak felhívni telefonon, egyszerűen nem léteznék arra a napra…Van, aki aggódna értem? Anyáék biztosan. Van, akinek fel sem tűnne? Lenne olyan, akitől várnék valamiféle érzelmet, de semleges marad? Lehet… Kipróbálnám szívesen.
Nem vagyok az a depressziós fajta, sőt taszítanak azok a mártirkodó, önmarcangoló személyiségek, akik nem képesek semminek sem örülni, és élvezni az életet akármilyennek. Ezek nem depresszív gondolatok, egyszerűen kíváncsiság.
Milyen lenne a világ egy napja nélkülem?

Sportosan


Ez pedig a sportos összeállásom, saját ruháimból válogatva.


Extra csőszárú farmer - Cherokee
Felső - Turi
Kendő - H&M
Dzseki - Bershka
Cipő - Converse One Star