Old photo

Az egyik kedvenc autóm a bogár, tudom közhely, mert sok mindenkinek, főleg lányoknak az jön be. De az én szerelmem ős régóta tart. Mondjuk az első számú az a Kispolski lesz, mindig is olyat akartam, kicsi koromban az volt az álomautóm, de rá kellett jönnöm, hogy sajnos ami 1992-ben menő volt, így 2012 felé már nem az. Még jogosítványom sincs, nem hogy autóm, nem is tervezem mostanában egyiket sem, nincs rá szükségem. Így mire odajutok szegény Polski már a múlté lesz, így lépett helyébe második szerelmem a VW Beelte. Mivel haladok a korral nem is igazán a régi izgatja a fantáziámat, hanem az új. Sötét metálkékben...hmmm...

De a régi bogár elég jó koncepcióként szolgál képekhez. Már régóta akartam ilyen old photo jellegű, filmszalaggal, koszfoltokkal tarkított, színhelytelen képet. Hát most lett :D

A mai összeállítás(aim) képekben...

Gondoltam, ha bárki tölthet fel képet a Lookbookra, és tényleg a legeslegeslegegyedibb kinézetekkel, nem csak a pálcika lányok, akkor én is miért ne? Így ma ex középiskolai osztálytársammal, Bettivel tettünk egy kört a Tóciban. Már tettem itt közzé olyan képeket amiket ő készített rólam. Ha a fotózásomról van szó, csak magamban és benne bízok meg teljesen. Nagyon egyezik az ízlésünk, és fél szavakból is tudja, mi az amit én is fotóznék magamon. Egy-két kész kép.

Hosszú ing - H&M

Farmer short - Handmade, sajátmagam készítettem pénteken turizott hosszú farmerből. Na jó, anya segített kicsit a varrós részeknél, de magam koptattam és dizájnoltam

Kék hosszú ing - Bershka

Farmer short - Handmade

Szandál - Csehországból

Öv - Jeans Club

Táska - H&M

Mi lenne ha....

Néha eszem bejut a következő kérdés: milyen lenne a világ egy napja nélkülem? Nem, nem vagyok ennyire nagyképű, hiszen nyílván a nagy részének fel sem tűnne, még csak a tág környezetemnek sem esetleg annyi, hogy „nem láttalak tegnap Facebookon”, a legszűkebb környeztem viszont hogyan viselkedne? Egy nap nélkülem: nem elutaztam, nem tudnak felhívni telefonon, egyszerűen nem léteznék arra a napra…Van, aki aggódna értem? Anyáék biztosan. Van, akinek fel sem tűnne? Lenne olyan, akitől várnék valamiféle érzelmet, de semleges marad? Lehet… Kipróbálnám szívesen.
Nem vagyok az a depressziós fajta, sőt taszítanak azok a mártirkodó, önmarcangoló személyiségek, akik nem képesek semminek sem örülni, és élvezni az életet akármilyennek. Ezek nem depresszív gondolatok, egyszerűen kíváncsiság.
Milyen lenne a világ egy napja nélkülem?