Nem a ruha teszi az embert. Elgondolkoztam ma ezen a mondáson, és rájöttem, hogy az én álláspontom az, hogy de már pedig igen. Igen is, a ruha teszi az embert. Nekem nem csak az fontos, hogy a barátaim, vagy azok az emberek, akikkel egyáltalán valamilyen kapcsolatot létesítek, hanem a saját magam kinézete is. Lehet, azt gondoljátok, ezek csak felszínes gondolatok, pedig tudom, hogy te, aki ott ülsz a gép előtt, és olvasod a soraimat, te is ugyan így gondolod, csak esetleg nem vallod be.
Nyílván nem szívesen állok le beszélgetni egy olyan emberrel, akinek magyar zászló és „szebb Jövőt!” kitűző van a kabátjára aggatva, közben pedig a táskájára alkoholossal egy félresikerült anarchia jel van rajzolva.
De most vonatkoztassunk el a szélsőségektől, mert nem erre akarom igazán kihegyezni a mondanivalóm. Persze azokkal az emberekkel, akik hajléktalanul néznek ki, vagy esetleg más számunkra nem kívánatos csoport jelvényeit viselik, nyílván nem is szívesen fogunk társalogni.
A ruha igen is teszi az embert, számomra egy stílus, egy öltözék, vagy épp az, hogy hogyan válogatja a ruháit, milyen összképet alakít ki igen is sokat elárul. Az öltözködésben lehet valaki nagyon kreatív, kifejezheti a személyiségét. Egyből látjuk ki az, aki igényes (és nem összekeverendő a terndiséggel!!!) és ki az, aki az élet más területén is nemtörődöm, pl. neki teljesen mindegy, hogy koszos a cipője, vagy „óó ezt csak épp reggel találtam a szennyesben, nem volt még olyan büdös így felvettem.”
És itt most részemről megint nem az anyagiasságra kell gondolni, hiszem az egyik legjobb barátnőm, akire felnézek, és irigylem is, hogy milyen jó érzéke van az öltözködéshez imád túrkálóból vásárolt cuccokat felvenni. Jobbnál jobb, tényleg egyedi és világmárkás darabokat tud fillérekért összeszedni. Nekem nem számít az, hogy a ruhád 5ezer ftból vagy 40ezer ftból lett vásárolva. Ha azt vesszük a kínai már sokkal drágább, mint ha bemész a Fórum bármelyik street fashion üzletébe és az akciós osztályról vásárolnál. Az ember álla leesik, hogy 990.-ért mit vágnak szinte ingyen az emberhez. Jójó tudom, mindegyik 16 éves New Yorkeres pólóban szaladgál, de nem felétlen a készet kell megvenni. Nagyon jó egyszerű ruhák is vannak, amit a tömeglányok nem választanak maguknak, mert nincs fantáziájuk feldobni SK. Tudom ezek nem a legjobb minőségek, de könyörgöm, ha az, ha nem 3 hónap és megunom úgy is, addig meg bírja. Ja és igazán nem akarok a tőkés kapitalista nézetekkel itt vitatkozni senkivel.
Nekem nagyon fontos a saját kinézetem, az, hogy mit üzenek a világnak. Régebben nem igazán érdekelt, nagyon fiúsan öltözködtem, mert nem igazán van előnyös testalkatom, de rájöttem, hogy ez nem jelenti azt, hogy úgy is kell kinéznem. Idén télen a sportos DC cipő lecserélődött egy „nóném” csizmára, a sportos kabát, egy szövetre, és itt a legnagyobb változás tavasszal tervezem, hogy beruházok egy magassarkúra!!! Aki ismer, tudja, hogy ez mekkora lépés számomra, persze csak mértékkel, valami kisebb fajtával kezdek. Persze a sportos énem is megmarad, mert hát a kényelem legalább olyan fontos számomra, így egy-egy jobb „márkás” cipőt nem fogok megvetni, és továbbra is kritikus szemmel nézem a másokét.
Sokkal jobban érzem így magam, sokkal magabiztosabb vagyok, jó érzés jól öltözöttnek lenni. Talán Bea jegyezte meg legtömörebben azt a változást, amin az utóbbi években átmentem: „Nahát Flócska!!! Te fested a körmöd!!!” . (L)
Nyílván nem szívesen állok le beszélgetni egy olyan emberrel, akinek magyar zászló és „szebb Jövőt!” kitűző van a kabátjára aggatva, közben pedig a táskájára alkoholossal egy félresikerült anarchia jel van rajzolva.
De most vonatkoztassunk el a szélsőségektől, mert nem erre akarom igazán kihegyezni a mondanivalóm. Persze azokkal az emberekkel, akik hajléktalanul néznek ki, vagy esetleg más számunkra nem kívánatos csoport jelvényeit viselik, nyílván nem is szívesen fogunk társalogni.
A ruha igen is teszi az embert, számomra egy stílus, egy öltözék, vagy épp az, hogy hogyan válogatja a ruháit, milyen összképet alakít ki igen is sokat elárul. Az öltözködésben lehet valaki nagyon kreatív, kifejezheti a személyiségét. Egyből látjuk ki az, aki igényes (és nem összekeverendő a terndiséggel!!!) és ki az, aki az élet más területén is nemtörődöm, pl. neki teljesen mindegy, hogy koszos a cipője, vagy „óó ezt csak épp reggel találtam a szennyesben, nem volt még olyan büdös így felvettem.”
És itt most részemről megint nem az anyagiasságra kell gondolni, hiszem az egyik legjobb barátnőm, akire felnézek, és irigylem is, hogy milyen jó érzéke van az öltözködéshez imád túrkálóból vásárolt cuccokat felvenni. Jobbnál jobb, tényleg egyedi és világmárkás darabokat tud fillérekért összeszedni. Nekem nem számít az, hogy a ruhád 5ezer ftból vagy 40ezer ftból lett vásárolva. Ha azt vesszük a kínai már sokkal drágább, mint ha bemész a Fórum bármelyik street fashion üzletébe és az akciós osztályról vásárolnál. Az ember álla leesik, hogy 990.-ért mit vágnak szinte ingyen az emberhez. Jójó tudom, mindegyik 16 éves New Yorkeres pólóban szaladgál, de nem felétlen a készet kell megvenni. Nagyon jó egyszerű ruhák is vannak, amit a tömeglányok nem választanak maguknak, mert nincs fantáziájuk feldobni SK. Tudom ezek nem a legjobb minőségek, de könyörgöm, ha az, ha nem 3 hónap és megunom úgy is, addig meg bírja. Ja és igazán nem akarok a tőkés kapitalista nézetekkel itt vitatkozni senkivel.
Nekem nagyon fontos a saját kinézetem, az, hogy mit üzenek a világnak. Régebben nem igazán érdekelt, nagyon fiúsan öltözködtem, mert nem igazán van előnyös testalkatom, de rájöttem, hogy ez nem jelenti azt, hogy úgy is kell kinéznem. Idén télen a sportos DC cipő lecserélődött egy „nóném” csizmára, a sportos kabát, egy szövetre, és itt a legnagyobb változás tavasszal tervezem, hogy beruházok egy magassarkúra!!! Aki ismer, tudja, hogy ez mekkora lépés számomra, persze csak mértékkel, valami kisebb fajtával kezdek. Persze a sportos énem is megmarad, mert hát a kényelem legalább olyan fontos számomra, így egy-egy jobb „márkás” cipőt nem fogok megvetni, és továbbra is kritikus szemmel nézem a másokét.
Sokkal jobban érzem így magam, sokkal magabiztosabb vagyok, jó érzés jól öltözöttnek lenni. Talán Bea jegyezte meg legtömörebben azt a változást, amin az utóbbi években átmentem: „Nahát Flócska!!! Te fested a körmöd!!!” . (L)
