Mondhatni kitűnően sikerült a 2009-es évem utolsó egy hete. Igazából az elmúlt évből nem igazán tudnék rossz dolgokat kiemelni, nem mondom, hogy rossz év volt. Igazából ezért sem írtam mostanában, mert túlságosan személyes dolgok történetek velem, amiket itt nem igazán szeretnék megosztani másokkal. Elég legyen annyi, hogy 26. ától ismét Budapesten voltunk négy napot a bátyám albérletében, és igen még jobban tetszik nekem ez a város, az, hogy éjszaka is van élet, és ha megkívánok, bármilyen kaját az éjszaka közepén valahol a közelben biztosan találok nyitva tarató helyet. Több a kulturális program, a választék koncertekből. Lehet, azért viszonyulok ehhez a dologhoz ennyire lelkesen, mert egy teljen új környezet, ami még várat arra, hogy felfedezzem magamnak. Nem az az unalmas monotonitás, ami ezt a várost jellemzi. És most először volt alkalmam teljesen egyedül közlekedni, ami azért nem akkora dicsőség, hiszen már ezerszer megtettem ezt az utat. Elmenekülhettem innen egy picit, azt csinálhattam, amit szeretek és azzal, akit szeretek, és a legfontosabb saját magam lehettem, az az ember, aki valójában vagyok, és nem az, amivé az itteni környezetem hatására válok. Na de mivel meg voltak velünk elégedve a lakótársak ezért máskor is élünk a lehetőséggel. Mondjuk egy bécsi út alkalmával a közeljövőben, hiszen könnyebb Pestről indulni, mint Debrecenből.
Szilvesztert mindig nagyon utáltam, mert utálom a változásokat. Nem tudom, de valamilyen oknál fogva, egy újév mindig változásokat jelent, amitől én rettegek. De mostanában rájöttem, hogy a szilveszter is csak egy olyan összejövetel, mint a többi az évben, csak épp koccintunk éjfélkor. Jó volt. Azt hiszem, én ilyeneket igényelek. Nem pedig egy szar házibulit, vagy partyt ahol kötelező jól érezni magunkat. Családias, zárt, és mindig mókás. Ez való nekem. Amiről pedig ezt az első napot sosem fogom elfelejteni az az, hogy én vagyok a „Borsószem Királykisasszony”. Naná.
Nem vagyok a megfogadós fajta, de az utóbbi hetekben sokat gondolkoztam azon, hogy tényleg képesek vagyunk a gondolatainkkal befolyásolni az életünket és én sajnos rossz irányba haladtam. Meguntam. Nem és kész. Azt hiszem az elmúlt 2 évben sokat változtam, de van még hová. Azt hiszem csak ennyi, amit 2010-ben én szeretnék megvalósítani: nyitott legyek új dolgokra. Ne féljek a változástól, mert mostanában a változás mindig jó dolgokat hozott számomra. A változások kellenek. És én igyekszem befogadóvá válni ezekkel az impulzusokkal szemben. Csak természetesen, olykor át kell lépni önmagunk korlátait, és én meg fogom próbálni, meg kell próbálni. Nincs mese.
