Boldog karácsonyt minden idetévedő léleknek!

SK képeslapos valami, szigorúan csak karácsonyi giccsekkel.

Légy kreatív (mindig)!

A tanulmányaimból kifolyólag elvárják tőlünk, hogy mindig minden helyzetben legyünk kreatívak, legen ötletünk és elképzelésünk az adott feladatot illetően. Ez sajnos nem mindig megy, nem lehet minden alkalommal tettre késznek lenni. Mindenkinél eljön egy alkotói mélypont. Nálam ez nem inkább olyan feladatoknál jön elő, amikor úgy alapból semmit sincsen kedvem csinálni. Amikor erőltetik, hogy de mármost VALAMIT be kell adni. Ezeket nem szeretem, mert nem vagyok a munkám színvonalával megelégedve és tudom, hogy ha nem pont most kellene megcsinálni sokkal ötletesebb lennék.

Rengeteg dolog tereli el a figyelmem egyfolytában, most pl a munka. Sikerült egy igazán jó melót megcsípnem magamnak, ami egyben egy hatalmas sikerélmény, hiszen nem volt semmi protekcióm. Olvastam az állásról, küldtem fényképes önéletrajzot, egy hét múlva hívtak is: én kellek.

Erre a hónapra szól a küldetésem, a karácsonyi nagy bevásárlótömeget kiszolgálni egy könyvesboltban és ellátni azokat a teendőket amik előfordulnak. Nem véletlen hogy az igazi művészemberek nem is foglalkoznak az alkotáson kívül mással, mert igen csak eltereli a figyelmet a sok mindennapi dolog arról, hogy nekem kreatívnak kell lennem egy feladatban.

De majd ez is elmúlik, most inkább a munkában szeretnék bizonyítani és kitudja, ez lehet egy jó ugródeszka. De addig is egy szemléletes videó arról, hogyan maradj kreatív.

Engem kísért a kommunikáció

Azt hittem, hogy sikerült teljesen magam mögött hagyni a kommunikációs szak másfél évét, de nem! Kiderült, hogy a grafika szakon amit most végzek majd idén mi lesz a vizsgatéma. Kommunikáció b.meg!!!

Ez egy elég tág témakör bőven szűkítésre kerül, de most ezzel foglalkozunk, hogy kinek mit jelent ez, ki hogyan érez a téma iránt. Gyűjtögetünk, beszélgetünk róla. Ma az volt a feladat, hogy a híres ISOTYPE egységes a világ minden táján ismert jelrendszer szellemében alkotni egy közmondásból valamit.

Az enyém, echte német nyelvvel: Éhes disznó makkal álmodik avagy a Sertésállomány éhezési faktora

Minden teljes disznó jelöl 1 millió dbot, 3 országra lebontva. A zöld kis télalap pedig az országokban található tölgyes hektárban kifejezve. Minél több a tölgyes annál több jut a disznóknak, bár ez függ a malacok számától is.

Tettem bele még egy tényezőt is, ez azoknak az embereknek a számát jelöli akik gyűjtik a makkot amikor hullik, ezzel elveszik a sertések álmodozásának tárgyát. Tehát nem feltétlenül az a legkevésbé éhező ország ahol a legkevesebb disznó és legtöbb makk található.

Németország rendelkezik a legnagyobb sertés és tölgyes állománnyal. Mivel az emberek viszonylag jólétben élnek nincsenek rászorulva a makkgyűjtésre ezért elenyésző azoknak a száma akik ezzel akarnak "meggazdagodni". Így kijelenthetjük, hogy ott a legjobb az arány.

Második Nagy-Britannia ahol viszonylag kevés a sertés, mivel nem ennek a tenyészésére specializálódott az ország, de kevés is a tölgyes, nem annyira őshonos. Viszont egy angol/skót/ír/wealsi nem is fog nekiállni makkot gyűjteni, nincsen rászorulva, ezért az ábrán szereplő adat a bevándorlókból tevődik össze főként.

Utolsó pedig Magyarország, ahol ugye megfelelő számú a disznó, éppen erdő is lenne, de sajnos rengetegen gyűjtik össze a makkot, így semmiről nem tud álmodozni szegény malacka.

A gyűjtögető embereket szándákosan szürkével jelöltem, hogy egyetlen egy népcsoport, etnikum se ismerjen magára.

Android again

Már egy éve is boncolgattam a témát, hogy hát kellene nekem egy Androidos telefon. Akkor bátyám előfizetéséhez akartam, de sajnos elszámoltuk magunkat, és nem tudunk a hűségnyilatkozata miatt venni egyet. Elég sokat kellett volna várni, így letettem a dologról. Nem csak az idő miatt, de átgondoltam, hogy nekem igazából nincs is szükségem egy ilyen készülékre, megvagyok anélkül is, hogy a nap minden percében online legyek Facebookon és hasonló. Viszont ahogy a legszűkebb környezetemben lassan kezdtek beszivárogni az Androidos telefonok, rájöttem, hogy bizony nagyon nagyon hasznosak tudnak lenni.

Nem csak abba kaptam betekintést, hogy hogyan lehet kihasználni, de a készülékek terén is sok tapasztalatot szereztem. Az egy dolog, hogy elolvasom a mobilteszteket, de más hogyha egy közeli barát osztja meg a tapasztalatait. Külön pozitívum, hogy ebből a pár emberből akad lány is szép számmal, így női szemszögből is sok hasznos tanáccsal láttak el.

Tehát a készülékválasztás: nőként nekem fő szempont a kinézet. Aztán jöhetnek a technikai dolgok és a megbízhatóság valamint az ár-érték arány.

Az LG Optimus nekem elég fiús kinézetében. A kezemhez elég nagy, viszont nagyon szép a képe, és bőven megfelelne nekem a kijelző nagysága. Megbízhatónak bizonyul egy-két dolgot leszámítva, nem lassú, jól futnak rajta az alkalmazások. Megfelelő az ára, de azért mégsem érzem magaménak.

A Huawei u8500 is kinézetében elég szögletes nekem, bár már jobban a kezembe simul. Tetszik a világos-sötét színösszeállítása is. Kinézetre átment a teszten, viszont iszonyat lassú, megbízhatatlan, ismerősömnek fél év alatt már cserélnie is kellett garanciásan. Ár-értékben alul maradt.

A ZTE Blade már tényleg a nőies kategóriába sorolható, bár a matt fekete színe annyira nem jön be. Megbízható, nem panaszkodik rá sosem osztálytársam, hogy bármiféle defektje lenne, csak sajnos én ennyit nem szánok se kártyásan se előfizetésesen egy telefonra sem.

És végül jöjjön az abszolút favoritom a Xperia X8 amivel két közeli hölgy ismerősöm is rendelkezik. Imádom, megjelenésében, nagyságában, tudásában, megbízhatóságában teljesen levett a lábamról. Régóta szemeztem vele, és bármennyire hihetetlen a fekete színű változat nyerte el tetszésem. Bár igaz, hogy a fehér kicsit gagyin néz ki azzal a hátlapos átmenettel. És úgy éreztem, hogy mindenképp vissza kellene térnem a Sony Ericsson gyökereimhez.

Így megbeszéltem apával, hogy mivel az ő előfizetéséhez most lehet már új készüléket vásárolni, így na légyszi én hagy, és belement.

Már úton is a kis x8am, online kedvezménnyel apa csomagjához 19.990ért tudtam beszerezni. Korrekt ár, pont az a lékeltani határ amennyit szánok egy telefonra. Bár tudom, hogy nem a legújabb modell, de alig várom, hogy pénteken csengessen a Telenor Futár és meghozza a kis Androidkámat. És még egy kis érdekesség a végére, találtam egy nagyon jó cikksorozatot amiben a Hölgyek és az Android a téma.

At the first hour of the springtime...

Készen van, levágattam, és imádom, bár a kép nem adja vissza, mert nem is ez volt a poszt célja, de holnap készül majd egy pár olyan fotó amin látszik milyen is lett a hajam. Sokkal jobban érzem magam így és egy két új szerzeményemhez nagyon jól megy.

Barna dzseki - Bershka

Csipke drapp ruha - Atmosphere

Oxford stílusú cipő - Vateráról

Barna fonott öv - Bershka

Nyaklánc - Ebayről

Napszemüveg - Ebayről

(http://lookbook.nu/look/2308081-At-the-first-hour-of-the-springtime)

In memoriam hosszú hajam

Ezzel a képpel szeretnék búcsúzni a hosszú hajamtól. Elhatároztam, hogy levágatom így majdnem 4 évnyi növesztés után. Semmi extra dolog nem történt velem amiatt így döntöttem, egyszerűen csak meguntam. Sosem volt hosszú hajam, kisebb koromban sem csak szalagtűzőre akartam megnöveszteni. Sikerült is, és azóta is növöget. Bár volt sokszor fazonírozva, hol fodrász, hol pedig általam egyszerűen már zavar. Zavar, hogy sok idő mire megmosom, megszárítom, 3doboz hajfesték is már elég húzós összeg rá (amit ugye 2havonta illene).

Sosem voltam a hajamhoz ragaszkodós fajta, mindig úgy voltam vele, hogy ez csak haj, visszanő, max sapkát hordok egy hónapig. Akiknek kikértem a tanácsát mind azt mondták ne csináljam, mert "úú milyen szép hosszú" (de nem egészséges! töredezett, és ha nincsen frissen mosva a súly lehúzza és formátlan) és "úú én is hosszú hajat akarok, csak az enyém nem akar nőni".

Ebben szerencsés vagyok, mert gyorsan nő a hajam, lehet sokat állok az

esőben, a fene se tudja. De rájöttem, hogy ezt nem is másnak kell eldöntenie helyettem, nekem kell érezni és érzem, hogy eljött az idő, 95%-ban biztos vagyok, hogy megcsinálom. Konzultálok egyet a fodrásszal a kinézett frizura terén, aztán pedig Cest' la vie!